Aki érzékenyebb, gazdagabb
2015-09-28 - Dömper, Tüske és Grafit, a terápiára, illetve vakvezetésre kiképzett fiatal Labradorok meglepő türelemmel viselik a közel harminc elsős izgatott nyüzsgését a tanteremben. Bálint, a látássérült kisfiú Dömper nyakát simogatja, miközben behunyt szemmel, előrehajolva hallgatja az instrukciókat: dobja el a tolltartót, amit a kezébe adtak, de ne túl messzire, mert kevés a hely. Plank László sorstárs segítő elég hangosan beszél hozzá. Bálint eldobja a tolltartót, László pedig arra kéri Dömpert, hogy adja vissza neki, miközben – ha lehet – tovább fokozódik a feszültség és a hangzavar. Mindenki számára új, meglepő, élményszerű a helyzet, de olykor nem is árt egy kis felfordulás.
A Százhalombattai Arany János Általános Iskolában és Gimnáziumban tavaly év elején indult érzékenyítő program, aminek az a célja, hogy a diákok előítéletek és gátlások nélkül közelítsenek sérült társaik felé, elfogadóbbak és barátkozóbbak legyenek velük. A tanintézményben évtizedek óta tanulnak értelmileg sérült gyerekek. Tavaly mindegyikük kapott egy-egy társat a normál tagozatok gimnazistái és felsősei közül. Az örökbe fogadott barátok mostanra szinte testvérként tekintenek egymásra. Szó sem lehet elválásról vagy párcseréről, hiszen annyi mindenen – közös fogadalomtételen, játszóházon, gálaműsoron, sportversenyen, ajándékkészítésen - vannak már túl.
 
Az értelmi sérültekkel való együttélés nem kérdés az iskolában, az "Együtt jobbak vagyunk, együtt többet érünk!" elnevezésű program azonban a hallás-, illetve látáskárosodottak és a mozgáskorlátozottak világába is elvezeti a gyerekeket.
 
Ennek jegyében hívtak meg tavaly paralimpikonokat és játszottak rengeteg mindent bekötött szemmel, egymás hangjára, tapintásra, ízlelésre, szaglásra bízva magukat. Idén a siketek életét ismerik meg közelebbről - egyebek mellett olyan játékos feladatokon, vetélkedőkön keresztül, amelyek során hallás nélkül kell majd tájékozódniuk. Tartanak majd jelnyelvi foglalkozást, és nem marad el a tavaly nagyon népszerű speciális olimpia sem, amely során mindenki a sérült társával alkot csapatot.
 
A különféle programokat a pedagógusokból álló ötfős munkacsoport – Deffentné Földvári Zsua, Gere László, Király Andrea, Mányi Beatrix, Simon Csilla találja ki. Mányi Beatrix fejlesztőpedagógus elmondta: nagyon büszke a kollégái kreativitására és arra is, hogy valamennyien társadalmi munkában vállalták a közreműködést. Szeretnének ugyanis hozzájárulni, hogy diákjaik felnőttként is természetesen közelítsenek az értelmi és érzékszervi sérültekhez, egyenrangú partnerként ismerjék el őket.
 
Egy vakvezető vagy terápiás kutya kiképzése két évig tart, és további egy hónap, mire szakember segítséggel összeszoktatják fogyatékkal élő gazdájával. Az oktató komoly felelősséget vállal, hiszen látás nélkül közlekedni veszélyes üzem – tudjuk meg Hajdu Mária kiképzőtől, aki Tüskét és Grafitot kísérte el az Arany János iskolába. A betéti társaság, ahol dolgozik, ingyenesen biztosítja a vakok számára a kiképzett kutyákat, ezt azonban igen komoly vizsga előzi meg, amely során megbizonyosodnak arról, hogy valóban jól működik együtt a páros.
 
Plank László Csaba 2011-ben tette le a vizsgát, azóta kíséri őt Dömper a kisebb és nagyobb gyerekek közé. Az üllői látássérült a Vakok és Gyengén Látók Közép-Magyarországi Regionális Szervezetének önkéntese. Szeretné, ha felnőne egy olyan generáció, amely nem mutogat ujjal a sorstársaira, ha nem kellene "eldugni" a fogyatékkal élőket. Óvodákba, iskolákba, egyetemekre és nyugdíjas klubokba jár. Tapasztalata szerint középiskolás korig nagyon nyitottak a gyerekek, a gimnazista fiúk azonban már hajlamosak elviccelni a számukra szokatlan helyzeteket, inkább bezárnak a másság előtt.
 
A hét éves Bálintra talán nem ez a sors vár, mert egy elfogadóbb, érzékenyebb, emberileg gazdagabb világba nő bele. Ő egyébként nem az első vak tanuló az Arany János iskolában. Egy korábbi látássérült diákjuk ma főiskolára jár.