Sokunk hallott már a cserkészekről és - akár felületes, akár mély - elképzelése mindnyájunknak van arról, mit is csinálnak. Valaki szerint ajtóról ajtóra járva sütit árulnak, mások elképzelése, hogy erdőt járnak, csomókat kötnek és dalolva, kettes sorban menetelnek az utcán. Azonban van még egy dolog, amit a cserkészek - ha csak tehetik - megcsinálnak. Repülőre szállnak, utaznak 9000 kilométert egy furcsa ázsiai szigetre - amelynek neve Japán -, ott leszállnak és részt vesznek a világ legnagyobb ifjúsági rendezvényén, a Cserkész Világtalálkozón.

 

De mi is tulajdonképpen ez az egzotikusan hangzó program, amire minden cserkész nagy álma kijutni? A Cserkész Világtalálkozó négyévente megrendezésre kerülő esemény, amelyet mindig más ország rendez. Az idei a 23. volt, és mint már fent utaltam rá, Japánban került megrendezésre. Harmincnégyezer cserkész vett rajta részt mintegy 150 országból.

 

De miért is lehet fontos egy százhalombattainak eme távoli cserkészesemény? Azért mert a Magyarországot képviselő 180 fős kontingenssel négy százhalombattai cserkész is utazott - köztük jómagam -, annak érdekében, hogy öregbítse hazánk és városunk hírnevét.

 

Maga a jamboree július 28-tól augusztus 8-ig tartott. Négy cserkészünk közül egy résztvevőként volt jelen, ketten önkéntes munkát végeztek, és külön kiemelném Csortán-Szilágyi Györgyöt, aki a Magyar Csárda projektvezetőjeként közel egy éves munkájával járult hozzá ahhoz, hogy 34 000 cserkész ízlelhesse meg a magyar konyha különlegességeit egy Rubik kocka étteremben.

 

De vajon hogy is néz ki egy jamboree, hogy telnek ott a hétköznapok?

 

Képzeljük el, hogy egy szűk utcán állunk. Körülöttünk két oldalt sátrak, hatalmas nyüzsgés, a horizontot magasan lengő zászlók borítják, amerre csak a szem ellát, minden irányból más nyelv hangjai hallatszanak. Olyan érzés ez, mintha egy hatalmas ékszerdobozba zárták volna az embert. Ezt az érzést csak erősíti az emberek sokszínűsége, amelyre a nyakban hordott cserkésznyakkendők változatos kavalkádja rádob még egy lapáttal. Esetenként nagyobb, kiabáló csoportok figyelhetők meg, akik egymás nyakkendőit, felvarróit, pólóit és egyéb apró ingóságait elcserélni kívánó cserkészek - minden kontingensnek saját felszerelése van, amely legtöbbször nemzeti jegyeket is hordoz.

 

A résztvevők - a 14 és 18 év közti cserkészek, lényegében ő értük van a jamboree - napközben különféle programokkal voltak elfoglalva. Például Sipos Csongor – a battai cserkészcsapat egyetlen résztvevője – kedvencei közé tartozott a vizes program, amely során az óceán előnyeit élvezhették játékos formában, az úgynevezett food festival, amikor minden raj különböző ételt készített – ez több száz fogást jelent -, és ezeket volt lehetőség végigkóstolni, valamint a hiroshimai békepark, amelyről lentebb még lesz szó.

Az IST - International Service Team, 18 év feletti önkéntesek - jamborees hétköznapjai munkával teltek, ki-ki saját tehetségének és érdeklődésének megfelelően kapott feladatot. Ágoston Bálint cserkésztestvérem a Magyar Csárda alakulatában segítette a magyar ízek terjedését a világban, én pedig résztvevőket kísértem buszokon Hirosimába, ahol megismerkedhettek az atombomba sújtotta japán városok sorsával, a bombázás szörnyűséges következményeivel.

 

Mindezen programok, munkavégzések, illetve szabadidős tevékenységek közben rengeteget tanultunk. Gazdagabbak lettünk nyelvtudással, nemzetközi tapasztalatokkal és főleg motivációval, amely továbblendíti a százhalombattai csapat működését. Barátságok szövődtek, életre szóló élményeket szereztünk és rengeteget tanultunk a japán kultúráról.

 

Végezetül szeretném megköszönni mindazoknak a cégeknek, magánszemélyeknek, civil szervezeteknek és a városi önkormányzatnak, amelyek akár anyagi, akár más erőforrással támogatták kijutásunkat a 23. Cserkész Világtalálkozóra.

 

Sinka Ármin