Ecsédi Gyula 1925. augusztus 10-én született Szolnokon. Szobafestőként végzett. Önálló iparossá szeretett volna válni, mivel azonban a második világháború utáni Magyarországon másféle szelek fújtak, bevonult a tűzoltósághoz, ahol egészen 1981-es nyugdíjazásáig dolgozott. Hatvanöt éve él a feleségével. Úgy véli, a házasság csak akkor működik, ha mindkét fél képes tűrni, és igyekeznek közös nevezőre jutni, mert "olyan úgysincs, hogy minden rendben legyen!"

 

Egy fiú és két leánygyermeket neveltek fel. Mára mindhárman nyugdíjasok. Hét unokával és négy dédunokával egészül ki a nagycsalád, amely csak ritkán gyűlik össze, mivel egyik része Szolnokon, másik Kecskeméten, harmadik Százhalombattán lakik. Gyula bácsi és a felesége tíz éve költözött ide kisebbik lányuk hívására, aki így könnyebben gondjukat tudja viselni.

 

Gyula bácsi nem mondható egészségesnek, mert súlyos betegséggel küzd és több műtéten is átesett, mindez azonban kívülről alig látszik rajta. Korához képest meglepően fiatalos, naponta sétál, sokat olvas, ismeri és használja a gyógyteákat, a talp- és tenyérmasszázs módszerét. Sosem dohányzott, az italnak sem volt közeli barátja, igaz, a sportért sem kifejezetten lelkesedett. Sokféle gyógyszert szed, és nagyon oda kell figyelnie, mit eszik. Le kellett mondania például korábbi kedvencéről, a diós és mákos süteményről, amit a felesége pedig nagyon jól készített. Mégsem panaszkodik, mert a néninek már úgysincs ereje, egészsége a sütéshez, ő pedig az utóbbi időben már nem is kívánja az édeset. Az ember aktivitásával együtt az étvágya is csökken.

 

Szellemileg tökéletesen friss maradt, miként élete párja is. "Hogy van-e titka az öregségnek? Vagy igen, vagy nem!" – válaszolja, amikor a hosszú életről faggatják. Különösebben nem foglalkoztatja a kérdés. Amikor pedig terveiről érdeklődnek, jóízűt nevet. Miféle tervei lehetnének még neki? Szeretne százötven évig élni a családja körében – vágja rá mégis huncut mosollyal -, amikor pedig betölti, jó lenne, ha valaki még beperelné gyerektartásért. A felesége erre derülten dorgálja: ne tegyen már úgy, mintha valaha is "olyan" lett volna! Mindketten azt mondják, hiába hosszú a hatvanöt év, mintha csak tegnap kezdődött volna!