Például Fodor Enikő és Soós Fanni, az Arany-plakett büszke tulajdonosai, a Barátság Kulturális Központ Janikovszky Éva díjasai, akik kitűnő tanulmányi eredményeikért az önkormányzattól is kitüntetést kaptak, nem beszélve egyéb területeken elért sikereikről. Az elmúlt nyolc évet mindketten az Arany János általános iskolában töltötték. Először azt kértem tőlük, sorolják fel, mi mindennel foglalkoztak ez idő alatt a tanulás mellett.

 

- Legnagyobb sikereimet lövészetben értem el – kezdte Enikő. Megyei első és országos harmadik helyezést szereztem. A csapattal több diákolimpiát megnyertünk. Rendszeresen indultam vers- és novellaíró pályázatokon, ötödikben egy versem, hatodikban egy novellám jelent meg antológiában. Minden évben részt vettem a városi szavalóversenyen és többféle tanulmányi versenyen, például a BKK által kiírt kreatív földrajzi vetélkedőn. Az idén a Középiskolások Környezetvédelmi Konferenciáján győztünk a csapatommal. Az iskolai rendezvényeken is állandóan szerepeltem, konferáltam, felléptem. Hat évig kitűnő voltam, aztán jött a matek és fizika, ami kifogott rajtam, de így is 4.8 lett az év végi átlagom. Van otthon egy polcom, azon tartom a kupákat és érmeket. Mindig vágytam rá, hogy megkapjam az iskola legrangosabb kitüntetését, az Arany-plakettet, a legnagyobb elismerés mégis az országos szépolvasási versenyen elért Arany Kazinczy Díj.

 

- Amit tavaly én hoztam el – vette át a szót Fanni. A verseny légköre és hangulata felejthetetlen. Legközelebb középiskolás koromban jelentkezhetek, és fogok is. Minden városi szavalóversenyen indultam, nagyon szeretem az Aranyban a színjátszó kört. Részt veszek a forgatókönyvírásban, a kellékkészítésben, mindenben, amiben csak tudok. Indultam a műveltségi és helyesírási versenyen, aminek a Műszaki Egyetemen rendezték meg az országos fordulóját. Hatalmas élmény volt ott lenni, abban az épületben! Jó eredményeket értem el kémia és matematika versenyeken is, a környezetvédelmi konferencián a második helyezést elért csapatnak voltam a tagja. A legfontosabbak számomra az irodalmi és nyelvtani versenyeken elért eredményeim. Nyolc éven át kitűnő voltam. Az iskolai cserediák-programban megismerkedtem spanyol diákokkal, akikkel nap mint nap tartom a kapcsolatot, de az a legfontosabb számomra, hogy a Kisforrásban táncolhatok.

 

- Ti barátnők vagytok? – kérdezem, mire sokatmondón összenevetnek.

- Ovis korunkban én érzékeny voltam – mondja Fanni – és sokat sírtam Enikő miatt. Együtt kezdtünk néptáncolni, aztán osztálytársak is lettünk. Mindketten jól tanultunk, hasonló dolgok iránt érdeklődtünk és versengeni kezdtünk egymással. Akkoriban sokat veszekedtünk. Később közös projekteket kaptunk és jóban lettünk, de aztán más baráti körbe kerültünk, más dolgok iránt érdeklődtünk és belsőre is nagyon megváltoztunk.

 

- Mi motivál benneteket?

- Az egészséges versengés motivációnak is felfogható – vallja Fanni -, de meg is találnak bennünket. Egy átlagos napon, amikor azt gondolnám, hogy nyugalom van, megkeresnek, hogy segítsek ebben-abban. Én pedig nem tudok nemet mondani, mindent elvállalok. Sokat dolgozom és számomra fontos, hogy felmutatható eredménye legyen. A család felé is szeretnék bizonyítani, jó érzés, hogy büszkék lehetnek rám. A szüleim inkább arra kérnek, hogy kicsit kevesebbet tegyek, de úgy érzem, tudom, mennyit bírok. Ők is kitartóak, szorgalmasak, a 13 évvel idősebb bátyám pedig kiskorom óta a példaképem. Mindent százszázalékosan csinál.

 

- Bejönnek a tanárok a terembe, hogy ki szeretne jelentkezni erre vagy arra a versenyre. Én pedig versengő típus vagyok – mondja Enikő. Bizonyítani akarok magamnak, és jó érzés, hogy a család büszke rám. Az is motivál, hogy hatok a húgomra. Harmadik éve kitűnő tanuló, indul a városi szavalóversenyeken, jövőre én fogom felkészíteni. Kipróbálta a lövészetet, de az ő világa a tánc. Az internetről tanulja a koreográfiákat. Azt gondolom, idősebb koromban jó lesz visszaemlékezni, hogy mennyi mindent csináltam, nem lógtam el az időmet.

 

- Van szabadidőtök? Hobbitok?

- Mindkettőnk számára az olvasás és az írás jelenti a kikapcsolódást. Hétvégenként van időnk találkozni a barátainkkal, vagy esténként a neten "beszélgetünk".

 

- Tudtok hatni a kortársaitokra?

- A néptáncra nem nagyon fogékonyak, azt mondják, nem menő. Nagyon sajnálom, hogy így látják, mert sok nagyszerű élményből kimaradnak. A Kisforrásban olyan barátaim vannak, akiket jobban ismerek, mint azokat, akikkel naponta találkozom az iskolában. Jól érezzük magunkat, szerintem, kár ebből kimaradni. Szerintem mindegy, ki mit csinál, csak művelje aktívan! Szeresse és tegyen meg mindent, hogy elégedett és boldog legyen benne. Nagyon jó érzés megélni, hogy amit akartam, azt el is értem.

 

- Fanni az Arany gimnáziumban marad, Enikő viszont az érdi Vörösmarty gimnáziumba megy. Hogyan látjátok a folytatást?

- Nehéz lesz előretörni a VMG-ben, de én nagyon szereplős típus vagyok, szóval, meg fogom próbálni. A beiratkozás után öt új jelölést kaptam a Facebookon.

- Hogy érettségi után mi lesz velem, még nem tudom. A tánc volt a nagy álmom, de a Magyar Táncművészeti Főiskolán csak kétévente indul előkészítő, és az idén nem vettek fel, úgyhogy erről lecsúsztam. Viszont, ha felvettek volna, itt mindent fel kellett volna adnom, szóval, örülök, hogy így sikerült, vagyis nem sikerült.

 

- Soha nem volt elegetek a pörgésből, a tanulásból, az eredmények hajszolásából?

- Amikor nem sikerült a felvételi, úgy gondoltam, ezután soha többet nem vállalok el semmit, és mennyivel könnyebb annak, aki nem csinál semmit, van ideje kikapcsolódni, felkészülni. Azután rájöttem, ha feladnám, abban semmi érdekes nem lenne. Menni kell tovább és hiszem, hogy minden okkal történik.

 

- Nekem hetedikben volt úgy, hogy semmi sem sikerült. Elbuktam a versenyeken, a városi szavalóversenyen nem is indultam, és igyekeztem a tanulásra koncentrálni. Aztán most sikerült megnyernem az Arany Kazinczy Díjat, ami nagyon nagy büszkeség.

 

- A barátok, esetleg fiúk mekkora szerepet kapnak az életetekben?

- Nehéz hozzánk alkalmazkodni. A barátainknak el kell fogadniuk, hogy kevés az időnk, sokszor ingerültebbek vagyunk. Szokták is mondani, hogy talán nem kellene ennyire hajtani.

- Nem sokan értékelik, amit csinálunk, de nekünk az a dolgunk, hogy magunknak bizonyítsunk.

ani (Fotó: Mészáros Dezső)