Iskolára hangoló VII. - Jutalmazás és büntetés
2015-08-24 - Még pár nap, és az iskolákban felhangzik az első csengőszó. A nagyobbak folytatják tanulmányaikat, az elsősök belekóstolnak a feladatokba. A tanulók teljesítményét folyamatosan értékelik a pedagógusok, amit a szülők egyszer nagy örömmel fogadnak és jutalmakon törik a fejüket, máskor szomorúan szembesülnek a gyengébb eredményekkel - és elgondolkodnak a büntetés szükségességén.
A legtöbb családban fokozott izgalommal várják az iskolai híreket. Fontos, hogy a délutáni találkozáskor a szülők első kérdései inkább gyermekük általános hangulatára vonatkozzanak, ne azonnal a felmérések, feleletek eredményei kerüljenek szóba. Ha az iskolát kezdő gyermek ebben a szellemben nevelkedik, akkor nagyobb az esélye annak, hogy egy kellemes és őszinte beszélgetéssel kezdődik a hétköznapokon szűkösre szabott, együtt töltött idő.
 
Nem tanácsos, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban meghatározó szerepet kapjon a tanulók iskolai teljesítménye. A kicsi gyermekek számára fokozott megterhelést jelent, ha úgy érzik, hogy előmenetelüktől függenek szüleik érzelmei.
 
Természetesen, helye van a jól elvégzett munka utáni szóbeli dicséretnek, egy bátorító mosolynak, simogatásnak. Ezeknél ajánlatos figyelembe venni a gyermek életkorát, egyéni képességeit, a feladatok elvégzésébe fektetett energiáját. A szakemberek nem javasolják azonban a piros pont, dicséretnyomda vagy a tájékoztató füzetbe, elektronikus naplóba kapott, pozitív tartalmú bejegyzés utáni tárgyi jutalmakat. Szintén kevésbé építő jellegű útravaló az életbe a túl gyakori dicséret, a "túljutalmazottság", mert ekkor a legkedvesebb szülői mondat is értékét veszítheti.
 
Az iskola megkezdésekor az új közösségben a gyermekek keresik a helyüket, próbálkoznak szándékaikat érvényesíteni. Ez a folyamat néha hisztivel, agresszióval, veszélyes cselekedetekkel jár. Ilyenkor a szülő mindenképpen beszéljen aggodalmairól, ha szükségesnek látja, alkalmazzon tiltást, enyhébb büntetést. Számítsanak rá a felnőttek, hogy a tiltás csak fokozatosan válik belső szabályozó erővé a gyerekek életében, a büntetés pedig csak akkor vezet eredményre, ha kellő megfontoltsággal és nem túl gyakran alkalmazzák. Mindig kerülni kell a túlzó, igazságtalan, megtorlással felérő vagy erőfölényt demonstráló büntetéseket, mert ezek csak további dacot, ellenállást szülnek. Soha nem vezet eredményre az érzelmi zsarolás, ijesztgetés vagy fenyegetés, illetve a testi fenyítés, megalázás. Ezzel csak elkedvetlenítik a gyermeket, csökkentik kialakulóban lévő önbizalmát, kudarcélményt okoznak. Szeretetteljes családi légkörben, megfelelő viselkedési mintákat adva a legenyhébb büntetési forma is hatékony lehet. A dicséret és a tiltás vagy büntetés megfelelő arányú, korrekt és következetes alkalmazásával pedig világos kapaszkodókat kap a gyermek. (Fotó: Nagy Ferenc)