Kovács Petronella és lánya, Anna Székesfehérvárról jöttek a Summerfestre. Annának sietnie kellett haza, ugyanis az idén végzett szobrászként és a vizsgamunkáját – egy kerámiaglóbuszt, körben táncosokkal, városrészletekkel – választották ki arra, hogy a XX. Királyi Napok Néptáncfesztiválra érkező együttesek emlékül hazavigyék. "Amióta az eszemet tudom, ott vagyok ezen a találkozón. Ja, nem, már azelőtt is!" – mondja Anna, aki épp egyidős a fehérvári eseménysorozattal. Két éve a Summerfest meghívására járt hazánkban Észak-Oszétia táncegyüttese, akik felléptek Székesfehérváron is. Petronella és Anna így értesültek a százhalombattai programokról. Tavaly eljöttek megnézni a grúzokat, másnap pedig a fesztiválsátorban az Aranyszív Gálát. Az idén a menettáncon és másnap a Népek Bálján tudtak részt venni, de tervezik, hogy jövőre hosszabb időre jönnek. Pláne, ha személyes kedvencük, az a bizonyos észak-oszét tánccsoport visszatér.

 

Pannonhalmáról érkezett a fesztiválra Ádám Tibor és családja. Kisebbik fiuk, Kevin aktívan érdeklődik a fesztiválok iránt, különösen a néptáncot és a világzenét keresi. A Fölszállott a páva című televíziós műsorban figyelt fel a Forrásra, így ismerte meg a Summerfestet, amelyen más hazai fesztiválokhoz képest sokkal több külföldi együttes szerepel. Kevin bátyja a győri Rába Néptáncegyüttesben táncol, édesapja sokáig tanított néptáncot gyerekeknek, ő maga azonban születésétől halmozottan sérült és csak kerekesszékből élvezi a táncot. "Nagyon jó a zenei és a vizuális memóriája – mondja édesanyja. Kívülről ismeri az összes zenészt, táncost, akiknek utánanézett az interneten vagy találkozott velük." Nagy élmény volt Kevin számára, amikor a menettánc során egy paraguayi lány odalépett hozzá, hogy üdvözölje, a mexikóiak pedig körbe állták és neki zenéltek. "Kényelmes, hogy viszonylag egy helyen vannak a rendezvények – mondják a szülők. Olyan szállást viszont, amit meg tudunk fizetni, és kerekesszékkel is igénybe vehető, Martonvásáron találtunk legközelebb."

 

A budapesti Kis Ferenc lányával, Zorkával töltött itt néhány napot. A nagypapa százhalombattai szerb volt, de nem ez a fő oka annak, hogy rendszeresen eljönnek. Jászberényből, a Csángó Fesztiválról érkeztek, majd innen a székesfehérvári királyi napokra utaztak. Az édesapa a rendszerváltás előtt aktívan foglalkozott magyar népzenével, majd néhány éve érdeklődése a balkáni zenék felé fordult. Zorka mindeközben egy bolgár tánccsoportban igyekszik elsajátítani a délszláv kultúra egy másik szeletét. Mellesleg, ha már úgyis járnak itt-ott, szorgalmasan végig is fotózzák az eseményeket. (Mi is köszönjük nekik a képeket!)

 

Busznyi közönség, ötven vendég érkezett a záróceremóniára Nagykanizsáról. A mozgáskorlátozottak baráti köre a százhalombattai Molnár Lászlóné, Ibolya invitálására látogatott városunkba. "Minden évben megy a csoport egy-kétnapos kirándulásokra, és olyankor én is velük szoktam tartani. Említettem nekik a Summerfestet, felkeltettem az érdeklődésüket." Prospektusokat küldött a zalai csoportot vezető barátnőjének, interneten osztott meg érdekességeket, információkat és megvette a csoportnak a jegyeket, megszervezte az egész napjukat. Ibolya unokája három éve táncol a Cseppforrásban, "de főleg az számított, ahogy meséltem nekik a Summerfestről. Például, hogy egy ilyen óriási fesztiválon, ahol ilyen sokan vannak, milyen flottul és békésen zajlik minden."

 

Az Aranyszív Gála kedvéért jött Százhalombattára Svenja Hoffman a németországi Bitburgból, ahol 6-19 éves értelmi sérültekkel foglalkozik egy iskolában. Ott is tartanak dráma- és táncelőadásokat, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak megnyílni a közönség felé. "De azért az nem ilyen szintű, mint amit itt láttam. Nincs például ilyen együttműködés ép és sérült fiatalok között. Fantasztikus volt látni azt a boldogságot, azt az energiát, hogy milyen felszabadultak voltak ebben a helyzetben!" – mondta a Felhőjárók Mozdulatszínház és a Forrás Néptáncegyüttes közös fellépéséről.

 

Harmadik alkalommal tér vissza a Summerfestre a brnoi Májek Band Csehországból. Szeretnek itt lenni, rajonganak Pál István Szalonnáért és zenekaráért és részt akartak venni a mulatságban. Mivel vérbeli zenészek, ahányszor csak lehetőséget kaptak, muzsikáltak is - például a nyitóceremónián a bejárat előtt gyülekező közönségnek.

 

Az ugyancsak privát perui küldöttséget öten alkották: a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanuló gitáros, Alex Torres; a zongorista Jose Marcos Gamarra, aki újabb Százhalombatta ihlette zenével érkezett; a két év után visszatérő szaxofonos, Nataly Cubillas Rivera és zenésztársa, Carlos Granthon Limából, valamint Raul Calizalla, aki Barcelonában él. "Nos – kezdte a beszélgetést cizellált magyarsággal Nataly –, amikor első alkalommal voltam itt, elkezdtem kicsit tanulni magyarul, mert sokan, akikkel szerettem volna beszélgetni, nem tudtak angolul. Most befejeztem Limában a zeneiskolát, szaxofon-tanárként dolgozom, emellett sok koncertet adok különböző zenekarokkal, különböző helyeken. Nagyon szeretnék nagy tánccsoporttal is visszatérni a Summerfestre!" Másnap magyarul olvasott fel egy perui mesét a gyerekeknek egy bikáról, amely a boldogságot hozza el. "Nehéz, különleges nyelv a magyar" – jegyezte meg mentegetőzve.

 

Az idei fesztivál egyik kuriózuma volt a Budapestről érkezett Xingguang, azaz Csillagfény Kórus, amit hazánkban élő kínai hölgyek alkotnak. A csoport vezetőjével ugyancsak magyarul beszélgettünk. "Huszonkétezer kínai él Magyarországon, és engem nagyon zavar, hogy olyan gyenge a kultúránk őrzése – mondta Zhang Guozhi, aki korábban a Kínai Állami Kórus karmestere volt és három éve alapította a budapesti együttest. Szeretnek énekelni, de soha előtte nem tanulták. Most indítok egy gyerekkórust 25 gyerekkel. Először a pentatont kell megismerniük."

 

A Summerfest gerincét alkotó Forrás Néptáncegyüttes tagjai a rengeteg közös munka során igen szoros közösséggé kovácsolódtak. Sokan közülük óvodás koruk óta tartoznak az együtteshez. Például Szalai Brigi, aki 7 éves kora óta táncol a Forrásban és az idei fesztiválon ünnepelte 18. születésnapját. Az idén csoportkísérést is vállalt és vendéglátóként is debütált. Arra a kérdésre, hogy mindig élvezte-e a Forrással járó kemény munkát, így felelt: "Ez nagyon függött a tanároktól. Volt, hogy nehezebben ment, de akkor a szüleim átsegítettek ezen, és a próbákon mindig rájöttem, hogy szeretek táncolni. Aztán körülbelül egy éve a mostani táncpartneremmel elkezdtünk külön próbákra járni, amihez később többen is csatlakoztak. Csoportkísérőnek már tavaly is jelentkeztem, de akkor nem választottak be. A vendéglátásról pedig megkérdeztem a szüleimet, akik nem aggódtak, hanem rávágták, hogy próbáljuk ki!" Brigi most kezdi az utolsó évét az Arany János gimnáziumban, még nem tudja biztosan, milyen irányba megy tovább, de folytatni akarja a táncot és nem akar csoportot váltani. "Csak a Forrás!" – mondta széles mosollyal. Születésnapján a Fesztiválklubban nemzetközi társaság köszöntötte lelkes énekléssel.

 

A Fesztiválklub a Summerfest esszenciája. Estéről estére különféle népek, kultúrák, de főként egyének találkoznak itt rövid, de intenzív időre. Négy éjszakán keresztül különböző versenyeken küzdöttek meg egymással az országok képviselői. Elsőként természetesen a tánctudásukat mérték össze. Hogy Katty Escorcia azért nyerte-e meg Kolumbiának az aranytrófeát, mert annyira remekül rengette idomait, vagy, mert eleve ő volt az egyetlen lány a megmérettetésen – mára mindegy. Az biztos, hogy teljes tűzzel táncolt a legkülönfélébb stílusú zenékre a győzelemért. Később elmesélte, hogy a színpadi táncok közül a népszerű cumbia a kedvence, ahol a férfiak igyekeznek megnyerni a hölgyek szívét, akik azonban mindig kéretik magukat, elfordulnak, a válluk fölül visszamosolyogva kacérkodnak.

 

Második este a karaoke koronázatlan királynője, a litván Monika Meciuté nyerte az énekversenyt. Miközben honfitársai folyamatosan ordítva kántálták a nevét, körbetáncolták és a vállukra emelték, ő csak énekelt rendületlenül. Facebook oldaláról kiderül, nem először vett a kezébe mikrofont. Bár a Summerfesten a Vingis együttes táncosaként ismerhettük meg, hazájában rendszeresen szerepel énekesnőként, például a Dapa Deep formációval. Magabiztos előadása nagyban hozzájárult, hogy maga mögé utasítsa még az olvasztóan mély hangú mexikói férfiénekest, Juan Olverat is.

 

A Fesztiválklub csúcsestje minden bizonnyal a jelmezbál. Ilyenkor még azok a battaiak is előmerészkednek, akik egyébként úgy élik ezeket a napokat, mintha mi sem történne a városban. Az igazán belevalók jelmezt is kreálnak. Az idei jelmezverseny harmadik helyezését ilyen lelkes városlakók nyerték. Második helyen három pantomimes Forrás-táncos végzett. A nemzetek közti versenyt ezúttal a szardíniai csoport nyerte, amely kis műsorral hawaii hangulatát idézte meg.

 

A Fesztiválklubbal párhuzamos Folkkocsmában általában a latin-amerikaiak viszik a prímet. Az idén azonban a szárdoké volt a főszerep. Közülük is kiemelkedett – nem csak termetével – Marco Corrias. Első este lovagi tornát tartottak. Egyikük volt a ló, a másik a hátára kapaszkodott, ő lett a lovag, kezében egy szívószálakból összetolt dárdával. A harmadik szereplő szintén szívószálból kanyarintott karikákat tartott a magasba. A ló nekiiramodott, a lovagnak pedig fel kellett tűznie a dárdára a karikákat. Marco megvadult fekete lóként kapált és prüszkölt, mély beleéléssel táncolta el a makacs fekete mént. Végül megszelídülve hátára vette Homonnay Klárát, a csoport tolmácsát, aki sikeresen felfűzte a karikákat. Marco egyébként nem táncos, hanem a szardíniai csoport harmonikása, hivatásos zenész és tanár.

A Fesztiválklub utolsó megmérettetése kívánta a legkevesebb aktivitást a versenyzőktől, bár születtek itt is kreatív megoldások. A szépségversenyen leginkább a közönség ordította rekedtre magát. Például, amikor a bikinis bevonuláson a chilei leány kebleit mindössze a ráfestett chilei és magyar zászló színei takarták. A világ válogatott szépségei között hazai győzelem született. A zsűri ugyanis a Forrás Néptáncegyüttes kiemelkedő tagját, több koreográfia központi alakját, a sudár termetű Fábián Fannit tartotta a legszebbnek. A férfiak közül szerény mosolyával és formás izmaival a kolumbiai Stivenson Guardo Barraza vitte magasan a pálmát - és az aranyszobrocskát.

 

Amikor véget ért a 22. Summerfest, a külföldiek szétszéledtek, tovaszaladtak a világban, hogy hírét vigyék ennek a tíz napnak, amit Százhalombattán, többek között százhalombattaiakkal töltöttek. Mi itt maradunk, lassan visszarázódunk a hétköznapokba, visszarendezzük az életünket, mintha mi is egy nagy utazásról tértünk volna haza. Pedig nem. A világ jött hozzánk. Mi pedig, akik ebből nagykanállal igyekeztünk kivenni a részünket, roppant hálásak vagyunk mindazoknak, akik ezt lehetővé tették, megszervezték és megvalósították.