A Batta Island egyre színesebb és népszerűbb bázisa hazánk legnagyobb reggae-fesztiváljának, ahova az ország minden tájáról érkeztek a fiatalok. Az első évben – 2013-ban – Nagy Gábor, százhalombattai slammer kezdeményezésére egy szál mikrofonnal kiálltunk a tábor közepére és rövid műsor keretében bemutattuk a slam poetryt, ezt a költészeti-előadói stílust. A második évben már Batta Island néven napközben kreatív sarokkal, esténként slam-színpaddal, jelentünk meg. Idén még tovább fejlesztettük a fény- és hangtechnikai lehetőségeket és a nappali kínálatot is. A retro enteriőrben a tavalyi könyvek, társasjátékok mellett az idén lehetett agyagozni és körmönfonni is. Ennek kapcsán pedig elmesélhettük az érdeklődőknek a száz halom történetét, felhívhattuk a figyelmüket a Régészeti Parkra és a város egyéb értékeire. Esténként Szabad a mikrofon! címmel vártuk a vállalkozó szellemű és szájú táborlakókat, hogy bármilyen produkcióval vagy mondanivalóval kiállhassanak a spontán publikum elé. Így volt vendégünk a Batta Island-en Dömötör "Döme" Tamás, a kecskeméti Afrodzaqm zenekar énekese, számos országos és nemzetközi beatbox verseny győztese, valamint Pálinkás Beáta, azaz Spirit, aki énekesnőként több formációval is fellépett a Reggae Campen. Ugyancsak megtisztelte a "hazai földet" egy kis délutáni gerillazene erejéig Selector Fidelity, azaz Szeifert Zoltán, százhalombattai DJ, aki szinte a kezdetek óta állandó fellépője a Reggae Campnek.

 

A széles kínálat színes vendégkört vonzott, amelytől arról érdeklődtünk, mit tud Százhalombattáról és hogy tetszik a Batta Island? A város létezése senki számára sem volt kérdés, de csak néhányan tudták elhelyezni a térképen. Egy fiatalember csak a Honeyball zenekart ismerte, egy másik – munkájából adódóan – azt, hogy 2440 az irányítószám. Akadt, aki hallott már a finomítóról és olyan is, aki a halomsírokról. Másnak itt laknak a haverjai, de még sosem járt Battán, és volt, aki egy utazó színtársulattal többször is. Szerinte "minden nagyon rendezett, szép küllemű." Egyik srácnak a nagynénje, a másiknak az ex-barátnője él itt. Két haver örömmel idézte fel, hogy a kétezres évek elején többször is jártak a százhalombattai extrémpályán gördeszka-versenyen. "És ő volt a speaker!" – fedezték fel a végszóra megérkező Nagy Gábort. Az extrém sportok területén is otthonosan mozgó ötletgazda az idén új mókát hozott: egy öles farönköt, egy kőműves kalapácsot és több kilónyi szöget, és ezzel a fesztivál legnépszerűbb ügyességi játékát.

 

A Batta Island ötletét minden vendégünk dicsérte, elsősorban azt, hogy mindenféle kreatív dolgokat lehet csinálni. Lelkes huszonéves srácok, akik életükben először találkoztak a körmönfonással, olyan szépségeket alkottak, hogy rutinos kézművesek is csodájukra jártak, de igaz volt ez az agyagedényeikre is. Nagy csapat ült össze a retro panellakást idéző "nappali" foteljeiben és szőnyegein és órákon keresztül kártyáztak. Valaki úgy fogalmazott: "ez egy megengedő hely" – utalva az esti Szabad a mikrofon! programra is, amiben valóban volt "felhőtlenség, de felelőtlenség is", hiszen éjjel egy óra után nem mindig könnyű visszaszerezni a mikrofont egy-egy önjelölt szónoktól, vagy magát tehetségesnek tartó – de valójában csak bátorra ittasult – énekestől. A hangulat ezzel együtt is mindig pezsgő, kellemes és otthonos volt a Batta Island-en, mint egy nyitott házibulin.

 

Ebben elvitathatatlan szerepük volt a házigazdáknak, elsősorban a slammereknek: Nagy Gábornak, Hlinyánszky Domonkosnak, Macsuka Patriknak és Bíró Dénesnek, a technikában Kervárics Krisztiánnak, Kovács Dánielnek és Mészáros Dezsőnek, a kreatív sarok "üzemeltetésében" Mészáros Annának és e sorok írójának, László Anikónak.