Esélyes
2015-07-21 - Kerek család, három kislány, kertes ház, biztos munkahely, a következő pillanatban pedig az apa halott, az anya kómában, a három lány közül a kisebbek kisebb sérüléssekkel megússzák, a nagylánynak a mai napig rendszeres orvosi beavatkozásra van szüksége. Az autóbaleset 2001-ben történt. Az élet egy pillanat alatt tud a fényből feketébe fordulni.
Takácsné Lencsés Márta sokáig nem volt benne biztos, hogy van hova és van miért visszatérni. A szerető családi környezet, az orvosok által végzett bonyolult beavatkozások és pszichológus segítségével végül nemcsak újraépítették az életét, de erősebbé is tették. "Megtanultam élni a maradék lehetőségeimmel."
Húsz évesen, ifjú asszonyként érkezett Százhalombattára egy igen nagy múltú és jó nevű városból. Meglepve konstatálta, mennyivel rendezettebb, jobb állapotú településen fog kiteljesedni az élete. Most úgy látja, annak ellenére, hogy a város áldoz az esélyegyenlőség megvalósítására, neki nem akadálymentes az élete.
 
A több szempontból akadálymentesített Százhalom Egészségügyi Központban túl alacsonyak voltak a székek egy csípőműtéten átesett számára. Levelet írt az orvos-igazgatóknak, gazdasági vezetőnek, főnővérnek, utóbbival személyesen is egyeztetett. Végül beállítottak néhány nagyobb ülésmagasságú széket. Erre a sikerélményére alapozva is hirdeti, hogy az érintetteknek kell szóvá tenniük az észrevételeiket.
 
"Ne akarják nélkülünk megoldani a problémáinkat!" – vallja Baki Szilvia is, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége Százhalombatta-Érd és Vonzáskörzete Csoportjának titkára, aki nem csak a mozgássérültek, de más fogyatékossággal élők ügyeinek intézésében segíti a hozzáfordulókat. A csoport idén először pályázott a százhalombattai önkormányzat esélyegyenlőségi támogatási keretére, amin 240 ezer forintot nyertek. Az összegből a működési költségekre áldoznak és segédeszközöket szereznek be, valamint ellátogatnak Pécsre egy kulturális kirándulásra.
 
Márta felidéz számos esetet, amikor azzal szembesült, hogy a baleset miatti sérülését, amiért minimum mankóval, de inkább motoros mopeddel kell közlekednie, úgy kezelik, mintha egyrészt fertőző lenne, másrészt, az agya is sérült volna. De nem. Legalábbis nem olyan módon, hogy ne vegye észre, ha félrehúzódnak mellőle vagy nem veszik komolyan.
 
Az utóbbi időben cégeknél, gyermekintézményekben, iskolákban egyre több a szervezett érzékenyítő program. Június elején egy cég családi napján rendezett kézműves foglalkozást a Sérültekért Alapítvány, és fellépett a Felhőjárók Mozdulatszínház is.
 
A tapasztalatszerzés jelentőségét Márta is alátámasztja. A közösségi közlekedésben például sokat javult a helyzet az elmúlt tíz évben. A pozitív gesztusok azonban nem tudják ellensúlyozni a megalázó megjegyzéseket, mindegy utóbbiak rosszindulatból vagy tudatlanságból erednek.
 
Baki Szilvia jó példaként idézi fel az érdi esélyegyenlőségi fórumokat, amelyeken a résztvevők beszámolnak eredményeikről, tapasztalataikról, és számos hátrányos helyzetű csoport képviselteti magát.
 
Szilvia férje, Adi Zoltán – maga is mozgáskorlátozott – 2013-ban elvégezte az akadálymentesítési szakértőképzést, de saját tapasztalataiból is több olyan triviális problémát említ, amely megelőzhető lenne, ha az érintetteket is bevonnák az akadálymentesítésbe. Ilyen például az egészségügyi központban a recepció, ahol a magas ablak miatt egy kerekesszékben ülő nem tud kommunikálni. Nem lehet minden ház akadálymentes, de joggal elvárható egy közintézmény esetében. Előfordul, hogy valaki azért veszíti el az állását, mert egy baleset következtében a munkahelye megközelíthetetlenné válik a számára egy nem akadálymentesített épület emeletén.
 
Márta elboldogul sok nem teljesen akadálymentes helyen is. Legfeljebb megkér valakit, hogy az egyébként szélesre épített, de nem automatikusan nyíló ajtót kinyissa előtte. A komplex akadálymentesítés az összes hátránnyal élő ember hozzáférését biztosítja: a hallás, a látás, a beszéd, az értelmi és mozgáskorlátozottak számára is. Hiába van rámpa és a járdafelületen jelezve az út széle, lámpás kereszteződésben egy vak számára hangnak is kísérnie kell a fényjelzést.
 
Egy motoros mopeddel közlekedőnek előre meg kell terveznie az útvonalát, hogy elkerülje a szerkezet kicsi kereke miatt számára áthághatatlan járdaszegélyeket. Sokszor marad az út széle és a 8 km/órás rettegés a lendületesen suhanó autók mellett.
 
Márta is lendületesen számol be egy másik sikerélményéről, amikor jelzését követően rámpát építettek egy olyan járdaszélre, ami az egyetlen akadály volt a főútvonalon a vasútállomástól a város felé. Szerinte érdemes lenne érintettekkel, támogatókkal, barátokkal békés sétát tenni a városban, amely során felhívnák a figyelmet a kérdéses pontokra.

Hozzászólások
Tisztelt Szerkesztőség!
 
Szeretném megköszöni, hogy cikkükkel hozzájárultak a sérülésekkel élő emberek problémáinak a megismertetéséhez. Nagyon fontos, hogy az emberek tájékozottabbak legyenek egy-egy sérülés következményeiről!
 
Amennyiben lehetőségük van rá, kérem, minden számukban írjanak hasonló sorsú emberekről, hogy változni tudjon a társadalom hozzáállása a sérült emberekhez. Sajnos, baleset bármelyikünket érhet, és nagy szükség lenne az ép emberek bátorítására, megértésére, ahhoz hogy ezeknek az embereknek legyen kedvük tovább élni a sérülésük ellenére, mert ők is értékesek.
 
Munkájukhoz további sok sikert kívánok.
 
Üdvözlettel:
Zámbó Istvánné
MKMORE elnökségi tagja
MIE elnöke
Inárcs Nagyközség Alpolgármestere