"Már megkezdődött a búzaaratás, a területek megművelése. Ezt követi a napraforgó aratása, majd a búzavetés, kukoricaaratás. Mindez eltart legalább karácsonyig. Télen ki kell gondolni, mit vegyünk, kitől és mennyit, mennyi pénzünk van rá, mikor vegyük meg..."

 

A hatvanas évek elején Százhalombattán a lakosság nagy része még a mezőgazdaságból élt. Háztájit műveltek, a téeszekben, kertészetekben dolgoztak. Az ipar terjeszkedésével elvesztek a termőföldek, többen az új nagyvállalatoknál találtak munkalehetőséget. A rendszerváltást követően sokan és nagy lendülettel, nagy reményekkel vágtak bele a földvásárlásba, a gazdálkodásba. "Ez a remény azonban sokak számára eléggé törékenynek bizonyult" – fogalmazott Lehoczki Ferenc, aki 1993-ban tüzeléstechnikai műszerész munkája mellett kezdte művelni a kárpótlásban kapott földjét. 1998-ban végül belátta, nem lehet a kettőt együtt, és feladva az iparos pályát főállású családi gazdálkodó lett. Felesége, Kati korábban könyvelőként dolgozott, később terményboltot vitt. Szüleik háztáji kertet gondoztak, mindig voltak körülöttük jószágok, de ezek mind más léptékű feladatok voltak, mint a végül 150 hektárra nőtt birtok. Amit tudnak a földművelésről, azt mind tapasztalataik útján, autodidakta módon sajátították el. Ha jöttek is nehézségek, nem volt visszaút. "Elkezdtem gépeket vásárolni, az pedig holnapután már fele annyit ér. Itt csak előre lehet menni."Az iparosodás az utóbbi időben ismét közbeszólt: az ipari park és az M6-os miatt a család termőföldje közel 90 hektárra zsugorodott.

 

Mára a városban összesen 400-500 hektáron hat-hét család folytat mezőgazdasági tevékenységet. A munkákat nagyrészt maguk végzik el. Lehoczkiékat két gyerekük, segíti, Ferenc a gépészetben, Zsuzsa a logisztikában, adminisztrációban.

 

A környéken általában háromféle növénnyel foglalkoznak: kukorica, búza és napraforgó. Ezeket váltogatják lehetőség szerint évente a földeken. A napraforgót ugyanis bizonyos speciális betegségek miatt csak négy-ötévente szabad ugyanoda vetni, ezért előfordul, hogy egymás után két évben is kukoricát termesztenek ugyanazon a területen. A családi gazdaságok az általuk megtermelt 50-100 tonnával nem partnerek a nagykereskedők számára, akik hajókat vagy vagonokat töltenek meg 500-1000 tonna terménnyel. Egy hektár megművelésének önköltsége 140-150 ezer forinttól akár 250-300 ezer forintig terjedhet a felhasznált műtrágya, illetve növényvédő szerek függvényében. Az átvételi ár pedig nagymértékben függ a termés minőségétől, valamint a világpiaci ártól is. A kisebb, családi gazdaságokban megtermelt mennyiségek átvételére általában akkor kerül sor, amikor a nagygazdálkodók már kifogytak a termésből.

 

Július 8-án, az óriási károkat okozó vihar napján beszélgettünk. Érdeklődtem, milyen hatással lehet ez az időjárás a várható termésre. "Ahol a búza még nincs learatva, annak nem hiányzott – mondja Lehoczki Ferenc. A kukoricának viszont kellett az eső. Úgy tartják, ha kétszer nem veri ki az eső a búzát aratót, nem lesz kukorica."