Az előző évekhez hasonlóan ebben az évben is megszervezte a hagyományos anyaországi látogatást a százhalombattai Román Nemzetiségi Önkormányzat. Idén a bánáti tájakra indultunk június 18-án, korán reggel.

 

Elsőként Aradon álltunk meg és felkerestük a Szabadság-szobrot. Azután egyenesen Déva városához tartottunk, ahol a felújítás alatt álló várat néztük meg, ami egy vulkánikus domb tetejéről már 1269 óta uralja a környéket. Gyalog is fel lehet jutni, de kímélve magunkat és az időt, inkább a Budavári Siklóhoz hasonló "telekabinnal" mentünk fel, ahonnan pazar kilátást élveztünk az egész városra. Vajdahunyadon töltöttük az első éjszakánkat, de előtte természetesen tiszteletünket tettük a híres Vajdahunyad váránál. A romantikus vár romantikus pánsíphangba burkolózva fogadott bennünket: micsoda egyedi élményt adott ez a látogatónak!

 

A következő nap Zsilvásárhely látogatásával indult, ahol Constantin Brancus híres szobrász alkotásaival találkoztunk: a Poarta sarutului (Csók kapuja) alatt csináltunk képeket és a Masa tacerii (Csend asztala) körül, illetve a buszunkból tudtunk pár pillantást vetni a Coloana infinitului (Végtelen oszlop) című alkotására. A második éjszakánkat Herkulesfürdőn töltöttük, ahol meg is fürödtünk a gyógyhatású termálvízben.

 

A harmadik nap nagy részét a Dunán töltöttük, ahol a Kis kazán szoros szomszédságában levő Decebal sziklaszobor dominálja a szorost. A bátrabbjai csónakos túrára is mentek, barlanglátogatás is belefért, miközben a kevésbé kalandra vágyók a partról csodálhatták a Duna méltóságteljes vonulását.

Az utolsó, negyedik napon hazafelé meglátogattuk Temesváron a főteret bájos szökőkútjaival és impozáns ortodox katedrálisával. Hogy mi lehetett az utolsó és egyben egyik legfontosabb pihenőhelyünk hazafelé? Hát természetesen a híres rékási Pincegazdaság boltjainál álltunk meg és alapos kóstolgatás illetve mérlegelés után mindenki hazahozhatta a kedvenc ízű borát. A nap végére egyetlen kérdés maradt válasz nélkül: "Jövőre merre menjünk?"

 

RONÖ