A tanév végének közeledtével sok családban előkerülnek a naptárak, elkezdődik a programok tervezése, a szabadság napjainak egyeztetése. A sors ajándéka, ha ezt a feladatot a gyerekek, a szülők és nagyszülők együtt, közösen oldhatják meg. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a felnőttek hasonlóan gondolkodjanak a gyermekek neveléséről, gondozásáról, ne árnyékolják be konfliktusok a kapcsolatot.

A százhalombattai Pásztorék úgy vélik, az unokák érdekében lehet és kell is közös hangot találni nevelési kérdésekben. Felnőtt lányaik sokszor kérik a tanácsukat. Megosztják, de soha nem erőltetik rájuk tapasztalataikat, véleményüket. A nagymama azt mondja, kellő mennyiségű humorral minden megoldható, átgondoltan, kellő toleranciával elkerülhetők a feszültséggel telített pillanatok. Tanév közben is segítenek az unokák körüli teendőkben, a nyári szünetben pedig szívesen töltik napjaikat a négy kiskamasszal. Idén saját nyaralásuk után, feltöltődve, kipihenten várták Dominikát (12), Noelt (11), Ricsit (9) és Csanádot (7).

 

A gyerekek egymás szavába vágva sorolják a közös tevékenységeket. A nagylány büszkén említi, hogy a mamitól megtanulta a gyümölcsleves készítésének fortélyait, babaruhákat, saját kesztyűt is együtt horgolnak. A házi "varróműhelyben" elkészült már a fiúk tolltartója, kistáskája is. Az ürgehegyi nyaralóban Noel a nagypapa irányításával, de már önállóan végzi a fűnyírást és besegít a többi ház körüli teendőbe is. Mindannyian úgy gondolják, ezeket a feladatokat igazából nem tanulják, csupán ellesik a mamától és a papától. Szeretik együtt tölteni az idejüket nagyszüleikkel, ilyenkor nem hiányzik a számítógép vagy a mobiltelefon. A napirendet közösen alakítják, az íratlan szabályok betartása pedig soha nem okozott gondot. A kötelező olvasmányok lapozgatása is sokkal könnyebb ebben a hangulatban, mintha otthon, talán egyedül kellene tölteni a napokat. A közös kirándulások mindkét korosztály tagjainak tartalmas, felejthetetlen élmények maradnak.