A szerző legkedvesebb időtöltése kalandozni a város múltjában. A levéltári kutatásokat és a személyes emlékezéseket fantáziája segítségével gyúrja történetekké. Szereplői részben konkrét helytörténeti személyek, akiknek döntéseit régi papírok őrzik; másokat a fikció hívott életre egy-egy valós helyzet személyesebbé tétele érdekében.

 

Valós történelmi személyek bukkannak fel például az Udvarház foglya című elbeszélésben, ami Szapáry Péter romantikus raboskodását meséli el saját udvarházának pincéjében, a gonosz török, Hamza bég idején 1682-ben – ami egyébként a kedvenc történelmi korszaka a szerzőnek.

 

Dokumentumok őrzik az 1831-es kolerajárvány idején hozott intézkedéseket és a döntéshozók neveit – erősítette meg Kovács Edina, a Városi Archívum helytörténésze, de nincs adat a halottakról, és kitalált karakter az Elveszett sziget című történet főszereplője, Vidra Miklós is, a nyíltszívű, okos és önfeláldozó legény.

 

Az Óváros a nemzetiségek gyűjtőhelye – jegyezte meg Rozsnyai Júlia könyvtáros, aki egy-egy részletet felolvasva ajánlotta a közönség figyelmébe a novellákat. Kozák Danilo orosz hadifogolyként került Battára, értelemszerűen ellenséges környezetbe. Beilleszkedésének és családalapításának történetét unokájától hallotta Jankovits Márta, a leszármazottak ugyanis a mai napig közöttünk élnek.

 

A Csillagcsárda című bűnügyi novella, afféle 1925-ös "battai helyszínelők", amelyben Csorba tizedes "buldogként kapaszkodik" minden szálba, míg végül felderíti, hová tűnnek immár ötödik éve a lókupecek az érdi vásárról. "Beszéltem olyannal, aki gyerekként ott volt, amikor fény derült a történtekre" – mondja Jankovits Márta. A történet ugyanakkor képet fest az állatvásárok világáról is.

 

Ezek az elbeszélések már mind megjelentek az elmúlt években a Százhalom folyóirat oldalain, de a szerbek megérkezését és berendezkedését elbeszélő Darinka naplóját most először olvashatja a nagyközönség. A szerző az egykori szerb pap, Lazar Bajront lányával egyeztette a leírtakat.

 

"Lehetett volna így is" – jegyzi meg történeteiről. A múlt "tégláit" őrizni kell, és szinte mindegy is, milyen formában, mert az a fontos, hogy újra és újra előkerüljenek, felidéződjenek.

 

Már formálódnak a további ötletek is. Jankovits Márta szeretné elmesélni a céhek rendszerét, hogy miként talált magára egy művészi hajlamú asztalos vándorinas Európában. Régóta tervezi, hogy feldolgozza néhány legendás bábaasszony történetét, akiket misztikum, sőt, boszorkányság lengett körül. Különböző írásokkal készül a nyáron duplaszámmal jelentkező Százhalom magazinra és a 2016-os kalendáriumra is.