Az első tanév méltó megkoronázásaként háromnapos kirándulásra ment az Arany János iskola ének-zene tagozatos osztálya, Simó Ildikó és Simon Csilla tanítók vezetésével – Százhalombattára!

1. nap: Régészeti Park. Az időutazáson Godbeer Gabriella idegenvezető korhű ruhában vezette végig az osztályt. "Én szívesen éltem volna ebben a korban – jelentette ki egy szöszke kislány az első házban. Nem hiányozna se a tévé, se a mobil." Nem mindenki osztotta a véleményét, de mindannyian kíváncsian szemlélték a pattintott köveket, kezdetleges bronzszerszámokat, szép formájú edényeket. Néhányan egészen mély ismeretekkel rendelkeztek a házépítési technikákról, ők óvodáskorukban már jártak itt, de sokan most először jutottak el a Régészeti Parkba. A 115-ös halomsír előtt nagy volt az izgalom a kicsikben, hogy behatolunk a halottak világába. Bent aztán lassan elernyedt a görcsös szorítás, bár az egyik kisfiú állította, hogy neki alulról megfogta egy zöldkesztyűs kéz a lábát. Akadt, akinek el kellett árulni, hogy valójában nincsenek zombik, de a máglyán elégetett holtak amúgy sem tudnának életre kelni.

 

A körmönfonás remek zanzája a tanítás és tanulás folyamatának. Aki először veszi ujjai végére a fonalakat és próbálja a megfelelő sorrendben egymásba fonni őket, úgy érzi, ez lehetetlen küldetés. Aztán eltelik néhány kínkeserves perc, görcsölő ujjak, majd jön a segítség és a siker. Az addig ügyetlen kezek máris rutinnal rakosgatják a szálakat, alakul a szép fonat, ami karkötőként vagy hajdíszként marad emlék és a család előtt mutogatni való büszkeség. Sorverseny, futkározás a labirintusban, igazán tartalmas nap volt!

 

2. nap: Óváros, Duna-parti játszótér. Minden osztályban van legalább egy olyan szülő, aki szívesen hajol a bogrács fölé. Természetesen, van az 1. a-ban is, csak ez már későn derült ki. Úgyhogy mindenki szendvicsekkel felszerelkezve indult a kirándulásra – ugyancsak gyalog az iskolától. A legkeményebbek – majdnem az egész osztály – azonnal a pörgőhintát vette célba, amin sápadásig keringtek harsányan kacagva. Az a néhány szülő, aki meg tudta szervezni, hogy péntek délelőtt az osztállyal tartson, az árnyékból pihegve és irigykedve nézte, hogy a gyerekeknek meg se kottyan a tűző nap. A felnőttek nem szerveztek különösebb programot, hagyták, hogy a gyerekek felhőtlenül és fáradhatatlanul élvezzék egymás társaságát.

 

3. nap: Hamvas Béla Városi Könyvtár és fagyi. Néhány hete már meglátogatta az 1. a a gyerekkönyvtárat, megismerték lehetőségeit, működését. Azóta többen beiratkoztak, most is akadt, aki hozott vissza és kölcsönzött is könyvet. A kétnapos intenzív mozgás után jól esett elheverni a hűvös könyvtárban, együtt hajolni egy-egy érdekes kép fölé. És ha már arról szólt az elmúlt tíz hónap, hogy ezt megtehessék – olvastak!

 

Végül az egész osztály felkerekedett egy utolsót fagyizni, mielőtt egész nyárra szétszaladnak. Ha ott lettem volna, biztos emelem tölcséremet és fenékig ürítem a fagylaltomat az 1. a-ra, a mögöttük lévő nehéz első és az előttük tornyosuló további tanévekre, a jó közösségre, a kitartó szorgalomra, valamint Ildikó nénire, Csilla nénire – és a többi tárgyak tanítóira is! –, akiknek ezúton kívánok az egész osztály, a gyerekek és szüleik nevében is jó pihenést, feltöltődést a nyárra. És köszönünk mindent!

 

Huba anyukája