Hogyan és mikor születik az anyai ösztön? Mikor múlik el a babavárás közbeni csodás érzés, a rózsaszín köd? Milyen szerepekben próbál teljesíteni egy nő, aki szuperanyaként szeretne megfelelni gyermekeinek, párjának és a körülötte élőknek?

 

Vida Ágnes szerint gyermekeink nem igénylik tőlünk a tökéletességet, hanem mi, anyák várjuk el saját magunktól. Gyermekeinknek nem egy mártírra, egy nyolckarú polipra van szükségük, hanem olyan egyszerű dolgokra, mint a testközelség, az odabújás lehetősége és az érzés, hogy számíthatnak édesanyjukra, bízhatnak benne. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy ne folyamatos bizonyítási vággyal, önkorholással, rágódással és bűntudattal éljenek az anyák. Próbáljanak inkább nyugalmat teremteni maguk körül, önmaguk és gyermekük megismerésének segítségével alakítsák szerepeiket, a valós szükségletek szerint.

 

A szakember úgy gondolja, a legnagyobb hibát akkor követjük el, ha helikopter-szülőként állandóan körözünk gyermekünk életterében, helyette akarunk mindent megoldani. "Nem kell és nem is lehet tökéletes gyermeket nevelni! Adjunk esélyt arra, hogy a kicsik saját tapasztalatokat szerezzenek, rugalmasak és nyitottak lehessenek!" Ha mégis úgy érezzük, hogy valamit elrontottunk, az nem egy örökre érvényben maradó hiba. Gondoljuk újra cselekedeteinket és keressünk más módszereket! Ez azonban ne egy állandó kísérletezésben valósuljon meg, mert a kiszámíthatatlanság további problémákat eredményezhet a gyermekek fejlődése során.

 

Az író a kislánykortól a nagymamaság megéléséig szeretne az előadás után is további tanácsokkal ellátni minden érdeklődőt. Egy "útikönyvben" foglalta össze gondolatait, amely Anyapszichológa címmel jelent meg (Kismamablog Kiadó, 2014.).