A magyar védőnői szolgálat sajátossága ugyanis, hogy míg más országokban a rászorulónak kell felkeresnie a segítő intézményt, Magyarországon hivatásos és megfelelően képzett szervezetet építettek fel, amivel elébe mennek a problémáknak. "Nem a betegség gyógyítása a cél, hanem a tanítás, oktatás, elsősorban minden olyan körülmény elhárítása, amely a jövő generáció fejlődését és életképességét károsan befolyásolhatja" – fogalmazták meg a kezdetekkor.

 

Az első világháború idején a nők nagy szegénységben próbálták nevelni gyermekeiket. Segítésük érdekében alapították meg Budapesten 1915 júniusában a Stefánia Szövetséget, a védőnői szolgálat elődjét. 1917-től állami feladattá vált az anya- és csecsemővédelem.

 

1915-ben először kéthetes, majd egy év múlva hathetes védőnőképzés indult, amelynek költségeit az állam finanszírozta. Később egyévesre bővült az oktatás időtartama. 1917-ben jelent meg az első tankönyv, az "Anya és csecsemővédők vezérfonala". Mára főiskolai szinten is elérhető a védőnőképzés, és lehetővé vált a PhD fokozat megszerzése is.

 

Százhalombattán 1965. május 1-jén nevezték ki az első védőnőt, Sziklai Antalnét. Másodikként – 1966 őszén – érkezett Lajkó Mihályné Terike. Az ingyenes állami képzésért cserébe másfél évet ott kellett szolgálnia, ahova központilag beosztották, így került a számára mindaddig ismeretlen Százhalombattára. Dunafüreden abban az évben mindössze két kisbabás családot kellett gondoznia. Másfél év múlva pályázhatott volna más helyre, de megszerette a várost, ahol nyugdíjazásáig szolgálta a kismamákat és a gyerekeket. 1995-ben Gyermekekért Díjjal tüntették ki, de a legnagyobb elismerésnek azt érzi, hogy a mai napig megállítják az utcán egykori védencei és kikérik a tanácsait saját gyerekeikkel kapcsolatban. Nyugdíjazása előtti utolsó tanítványa Csókásiné Hermann Anna volt, aki a védőnői szolgálat jelenlegi vezetője.

 

Ahogy nőtt a város – a legkiugróbb évben, 1973-ban több mint háromszáz gyerek született –, bővült a védőnői létszám. Jelenleg hat területi és három iskolai védőnő teljesít szolgálatot Százhalombattán. Szervezetileg a Városi Családsegítő és Gondozási Központhoz tartoznak, a korszerűen felszerelt védőnői és tanácsadó helyiségek pedig az egészségügyi központban találhatók. Feladataik folyamatosan bővülnek, az oltások mellett egyre több szűrésre van lehetőség, aminek propagálása és megszervezése is az ő feladatuk. Együttműködnek a szülész-nőgyógyászokkal és a gyermekorvosokkal. Egy-egy védőnő sokáig dolgozik ugyanabban a körzetben, jól ismeri a családokat és körülményeiket. A terhes gondozás során empátiával, türelemmel alakítják ki a jó viszonyt a kismamákkal, mert ez garantálja, hogy a későbbi tanácsokat is szívesen meghallgassák majd. "Nekem nagyon fontos, hogy magabiztosak legyenek az anyukák, mire a babájuk megszületik. Sok ijesztő dolgot olvasnak, látnak, hallanak. Abban segítek, hogy ne törekedjenek görcsösen a tökéletességre, hanem hagyják érvényesülni az ösztöneiket – akkor nem tudják elrontani" – vallja Csókásiné Ani.

 

A százhalombattai védőnők 2010 óta együttműködnek a korai fejlesztéssel foglalkozó Szülők Fóruma Egyesülettel. A kisebbek egészségi, fejlettségi állapotát évente, az iskoláskorúakét kétévente mérik. Műszerekkel vizsgálják súlyukat, magasságukat, vérnyomásukat, szűrik többek között a látást, a hallást, a gerincferdülést, a lúdtalpat. Egyénileg követik a gyerekeket, tanácsokkal látják el a szülőket a várandósságtól a gyermek középiskolai éveinek végéig.

 

Az Országgyűlés május 4-i határozat értelmében az idei évtől június 13. a magyar védőnők napja.