Európa géntérképe
2015-05-13 -
Egy érdekes térképre akadtam az egyik blogbejegyzés olvasása során. A térkép azt mutatja, hogy a ma élő európai népek körében mekkora a 2-3.000 évvel ezelőtt élt népek génlenyomata (az Y kromoszómák, azaz az apai ág vonalán). Ime:
Néhány megállapítást azért teszek (kizárva természetesen mindenféle rasszizmust).
Ad.1. Érdekes, hogy a kelta lenyomat (a legrégebbi ismert európai népcsoport) mennyire domináns.
Ad.2. Gyönyörűen látható, hogy Oroszország történelme az i.sz. V-VIII. században úgy alakult, hogy a skandináv eredetű ruszok (vikingek, varégek; mindegy hogy nevezzük őket) először a finnugor népeket, majd az északi szlávokat igázták le.
Ad.3. Meglepő, de a lengyelek sokkalta inkább tekinthetők árjáknak, mint a németek.
Ad.4. A magyarok semmiben sem különböznek a szlovákoktól, osztrákoktól és a csehektől; a románoktól való különbözőség is csak minimális.
Ad.5. Esetünkben az úgy nevezett hun és belső ázsiai génállomány alig kimutatható. Ez annyit jelent, hogy az olyan mesés elméletek, mint például a hun-magyar vérségi leszármazás vagy a sumér eredet, a szemétládába valók.
Ad.6. Érdekes, hogy miközben a nyelvünk egyértelműen finnugor (a birtokviszony logikája, nemek hiánya a főnévi ragozásban, közös nyelvi gyökök, stb.), addig genetikailag a kapcsolat szinte kimutathatatlan. Erre viszont magyarázatot ad az, hogy a IX-X. században a mintegy 150-200.000 fős, de katonailag jól megszervezett magyar törzsek a Kárpát-medencében mintegy 1,5-2 milliós szláv és kelta eredetű népcsoportot hajtottak az uralmuk alá. A számarányok önmagukért beszélnek. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a XI. század permanens polgárháborúi során a "honfoglalók" egymást irtották, majd a mongol invázió alatt a mongolok irtották őket, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy az "eredeti" magyarok valamikor a XIV. századra eltűntek, kihaltak, és csak a nyelvüket, a zenei alapmelódiájukat és a mondavilágukat hagyták örökül.
Ezek után a bennem felmerülő kérdések:
ki számít magyarnak?
miért tekintjük önmagunkat különbnek például a szlovákoknál?
miért gondoljuk, hogy nekünk jogunk van a Kárpát-medencei szupremációra?
tulajdonképpen miért tekintjük nemzeti katasztrófának a Trianoni és a Párizsi Békeszerződéseket?
Rákos Péter
Hozzászólások
Kedves Péter!
Elolvasva írását a tipikusan hivatalos álláspontot látom visszaköszönni, amit sorra döntenek meg a nemzetközileg is elismert tudósok és kutatások. Csak ne menjünk messzebb, itt van mindjárt Dr. Czeizler Endre, aki azokat a kutatási eredményeket elismerte jóváhagyta, amit most ha megenged lejjebb ismertetek Önnel és a Kedves Olvasókkal. A "hivatalos" véleményekről nekem Galileo Galilei jut az eszembe és annak híres mondása: "És mégis mozog a föld!". "Ő" is a hivatalos álláspontot merészelte bírálni. Amit mindenkinek el kell fogadni, az pedig maga az állandó változás. A hivatalos álláspontokon kívül figyelni kell a legfrissebb és hiteles kutatási eredményeket. Annak frissessége okán nyilván nem került bele az idei tankönyvekbe!
Előző írásomban, ahol a legújabb genetikai kutatások eredményeinek esszenciáját publikáltam, ez elmúlt 16000 évet vizsgáltam. Ön egy számomra ismeretlen forrásból 2-3000 évről írt. Továbbá figyelni kell a társtudományokat is, hiszen azok alátámasztása nélkül nem lehet száz százalékig kijelenteni valamiről, hogy az úgy van és kész. Figyelmébe ajánlom az antropológiát, nyelvészetet, néprajzkutatás. A legnyilvánvalóbb és a leg könnyebben hozzáférhető és publikus kutatási adat a Tatárlakai korong. A C14 és egyéb izotópokkal készült kormeghatározás alapján a korong 7500 éves és a ma ismert székely rovásírással van "díszítve"! Gondolom, azért az mindenki előtt közismert, hogy a fent említett helyszín nem Finnországban, hanem a Kárpát-medencében van. A ma "hivatalos" források, tankönyvek 5000 éves írásos emlékeket említenek a közel keletről. De tovább megyek. Találtak 16000 éves rovásírásos emlékeket is, itt a Kárpát-medencében. Írásom nem "Magyarkodás", hanem tudományos eredmények lapján készült publikáció. De nézzük a tudományos kutatás anyagát, ami egy átlag olvasónak unalmas lehet, de a tények makacs dolgok.
Testvérnépek mellett élünk
Magyarországon 1984 és 1989 között került sor az első átfogó és korszerű népesség-genetikai vizsgálatra, az NSZK és a Magyar Tudományos Akadémia közötti együttműködés keretében. Ennek során a jelenlegi vegyes magyar népesség legfőbb reprezentánsainak a budapesti lakosokat tekintették, mivel abba a mintába csaknem mindegyik etnikai csoportból kerültek emberek. Az elmúlt néhány száz évben ugyanis az országon belüli fő áramlás iránya a vidékről a fővárosba tartott. Az eredmények nagy meglepetéssel szolgáltak, hiszen kiderült, hogy a budapesti minta – ugyanúgy, mint a többi közép-európai népé – genetikailag leginkább a szlávokra és németekre hasonlít. Tehát ennek alapján kimondható, hogy ebben a térségben közös gyökerekkel rendelkező testvérnépek élnek.
A kutatások során további meglepő eredmények születtek. Így például az Őrség mai lakossága a szlávokkal mutat közeli rokonságot, bár a történelmi hagyomány szerint itt annak idején besenyők telepedtek le. Ezt a tényt csak a minden módosabb családnál előforduló szláv szolgákkal való keveredéssel lehet magyarázni.
A palócok és matyók is – a feltételezésekkel ellentétben – szláv jegyeket mutatnak, ellenben a jászok iráni eredete beigazolódott.
A nagy- és kiskunok esetében kiderült, hogy nem egyszerre, hanem két hullámban telepedtek le Magyarországon, és különböző népekhez tartoznak. A kiskunok ugyanis iráni, míg a nagykunok uráli géneket hordoznak.
Vannak azonban olyan eredmények is, melyek az eddigi feltételezéseket igazolták, így a cigányok észak-indiai származása egyértelműen kimutatható.
A legősibb magyarok: a csángók
A magyarság őseit leginkább képviselőknek a csángók tekinthetők, génjeik ugyanis iráni származásra utalnak, és jóval kisebb arányban ugyan, de a finnekkel való rokonság is kimutatható belőlük. Mivel a székelyek génjei ugyancsak iráni eredetre utalnak, a kiskunokkal, jászokkal és csángókkal állunk a legközelebbi rokonságban.
Ezeket az eredményeket tovább elemezve, olasz kutatók megállapították, hogy a magyarság nem csak harmonikusan illeszkedik az európai népek családjába, hanem őseinek döntő többsége már az utolsó jégkorszak előtt Európában élt. Ősanyáink már 28 700, míg ősapáink 16 000 évvel ezelőtt. A férfiak a lengyelekkel és ukránokkal mutatnak a legközelebbi rokonságot, ami viszont a finnek esetében teljes mértékben kizárható.
Perzsa túlsúly
Végkövetkeztetésként tehát kimondható, hogy a magyarság az európai nagy rasszhoz és a kontinens legősibb népei közé tartozik, közép-európainak tekinthető, és döntő többsége nem az Árpádot kísérők leszármazottja. Az is egyértelművé vált, hogy a finnekkel nem állunk rokoni kapcsolatban. A jelenkori népesség génállományát az ősökre visszavetítve pedig kiderül, hogy a 13% uráli-ugor, 77% pedig iráni (perzsa), vagyis ősi gének tekintetében a magyar népességben ez utóbbi bizonyult a legerősebbnek. Mivel a magyarság géntérképe tehát csak kismértékben különbözik a környező népekétől, genetikailag nem lehet kimutatni vagy igazolni, ki, hova tartozik.
Mindezek tudatában felmerül a megkerülhetetlen kérdés: ki a magyar? A professzor véleménye szerint elsősorban a kultúra és anyanyelv tesz minket azzá, de vállalás kérdése is. Éppen ezért meg kell becsülni azokat, akik ezt megteszik.
A kőkorszaki Homo sapiens sapiens származási hagyatéka a jelenkori európaiakban: egy Y kromoszóma-távlat.
Ha az Y kromoszóma az apai ág származásáról tesz tanúbizonyságot. Minden embernek egy mutációja van. A mutációk földrajzilag is elkülöníthetőek, illetve kimutathatóak. A magyarságnál előforduló és jellemző génmarker típusok:
- 30-60% R1a
- 10-30% I, R1b,
- 5-10% E1B1, J2, G.
- 0-1% Q, N1c1, T.
Nézzük sorba
R1a: Eurázsiai sztyeppe domináns mutációja. Közép-Ázsiában jött létra 21000 évvel ezelőtt. Másik feltételezett helyszín a mai Ukrajna területe 10-15000 évvel ezelőtt.
A következő népek birtokolják ezt a mutációt: szkíták, hunok, szarmaták, avarok, jászok, kunok, szabír-katonák, onogurok, keleti szlávok leszármazottai.
A következő lényeges marker az I.:
Ez az európai őslakó mutáció, az úgynevezett "gravettiek" markere.
Négy almutációja ismert:
- I1 viking és bennünk 8%,
- I2a őskárpáti, dinári és ős baszk 15%,
- I2b viking-germán átmenet 2,5%.
A dunai-dinári mutáció bennünk, az őskárpátiak hagyatéka. A viking, skandináv, kelta-germán ősmutációja a németekkel és a kijevi oroszokkal kerülhettek a magyarságba. De a Tripolje vagy a Kukuteni kultúra is birtokolta, akik viszont az őseink.
Az R1a és az R1b közös mutáció a nyugat-európában gyakori a kelték domináns markere. Esetünkben az olasz vagy a német is behozhatta.
Van egy kaukázusi megjelenése a Majkop kultúrában, ami biztosan ősünk.
I2a2 15% alatti az őseurópai haplocsoport. Ma létező népekben Balkán, Kurdisztán, Oroszország, Ukrajna 20%-ban található.
Az R1b1b és az R1b1b2a mutációk 20% alatti gyakorisággal újgur baskír, örmény, anatólia és Nyugat-Európa domináns gémarkere.
E1b1 mutáció a balkáni. Vinca-Tordas, Thesszáliai kultúra markere. Ez a nép készítette a Tatárlaki korongot is. A kutatók Sapiroknak nevezik Őket.
J2 mutáció 7%: Sumer, Mitanni, Hatti, Babiloni, Hurrit, Főníciai.
Nimrud - Attila - Árpád vérvonala.
G és G2a 5% Kaukázusi.
Finnugor rokonság: Az urali és szibériai mutáció összesen 1% N1c1!
A mongol és egyiptomi T 1%.
A ma élő magyar férfiak 20-60%-a R1a1 vagy EU19, M17 haplocsoportot birtokol. Ez a szkíták, szarmaták, hunok génmarkere. Kelet-Európa Autochton lakosságától való.
Az európai népesség mtDNS szakaszaiban lévő változatok elemzését is elvégezték. Ezek z adatok azt mutatják, hogy a génállomány 80%-a a kőkorszaki, és a 20%-a újkőkorszak eredetű.
Összegezve kimondható, hogy genetikailag a Magyar nép a legősibb Európában.
Tisztelettel: Szalai Attila
Kedves Péter!
Úgy érzem, hogy a legutóbbi publikációmra reagált! Cikkem a magyar génállománnyal van összefüggésben. A legújabb kutatási eredményeket adtam közre, amit sok külföldi és hazai tudós, köztük Dr. Czeizler Endre is alátámasztott, jóváhagyott, elismert. Cikkem csak egy esszencia volt, egy konklúzió. Nem szerettem volna az olvasókat tudományos kutatási adatokkal untatni. Egy nagyon fontos dolgot hagyott figyelmen kívül. Az Ön által publikált adatok 2-300 évvel ezelőtti génállományra vonatkoznak. Az idézete, vagy a forrása is hibás. Az egyetemi anyagokban még nem az én általam publikált adatokat oktatják. Nincs még fél éve sem, hogy azokat a kutatási eredményeket, amiket most közreadok elismerték. Ön kiválóan tükrözi a "hivatalos" álláspontot! Biztos hallott Galileo Galileiről! "És mégis mozog a föld!" A világban az egyetlen dolog állandó, az pedig a változás. Tehát a föld nem lapos. A technika is fejlődik. De nem csak a genetika áll a rendelkezésre a bizonyításokhoz. Antropológia, nyelvészet, néprajzkutatás, stb. Az én általam publikált adatokat a többi területen végzett kutatások is alátámasztják. Az Ön által publikáltakat sorra döntik meg! Íme, csak a legszembetűnőbb összefüggés: Tatárlakai korongról gondolom hallott, amire székely rovásírással írtak. Nos, a C14 és más egyéb izotópos vizsgálatuk után kiderült, hogy ez a korong és benne a vésés nyomok 7500 évesek. Biztos azt is tudja, hogy a fent említett település nem Finnországban van, hanem a Kárpát-medencében. Még sok bizonyítékot tudnék felsorolni, amit még csak nem is magyar-, hanem külföldi régészek, nyelvészek, antropológus és géntudósok bizonyítottak be, és csak hazánkban van agyon hallgatva az új kutatási eredmény, illetve az igazság. Ettől függetlenül most publikálom részletesen a kutatási adatokat. Remélem Önt sem untatom az igazsággal, Kedves Péter?
A legősibb magyarok: a csángók
A magyarság őseit leginkább képviselőknek a csángók tekinthetők, génjeik ugyanis iráni származásra utalnak, és jóval kisebb arányban ugyan, de a finnekkel való rokonság is kimutatható belőlük. Mivel a székelyek génjei ugyancsak iráni eredetre utalnak, a kiskunokkal, jászokkal és csángókkal állunk a legközelebbi rokonságban.
Ezeket az eredményeket tovább elemezve, olasz kutatók megállapították, hogy a magyarság nem csak harmonikusan illeszkedik az európai népek családjába, hanem őseinek döntő többsége már az utolsó jégkorszak előtt Európában élt. Ősanyáink már 28 700, míg ősapáink 16 000 évvel ezelőtt. A férfiak a lengyelekkel és ukránokkal mutatnak a legközelebbi rokonságot, ami viszont a finnek esetében teljes mértékben kizárható.
Perzsa túlsúly
Végkövetkeztetésként tehát kimondható, hogy a magyarság az európai nagy rasszhoz és a kontinens legősibb népei közé tartozik, közép-európainak tekinthető, és döntő többsége nem az Árpádot kísérők leszármazottja. Az is egyértelművé vált, hogy a finnekkel nem állunk rokoni kapcsolatban. A jelenkori népesség génállományát az ősökre visszavetítve pedig kiderül, hogy a 13% uráli-ugor, 77% pedig iráni (perzsa), vagyis ősi gének tekintetében a magyar népességben ez utóbbi bizonyult a legerősebbnek. Mivel a magyarság géntérképe tehát csak kismértékben különbözik a környező népekétől, genetikailag nem lehet kimutatni vagy igazolni, ki, hova tartozik.
Mindezek tudatában felmerül a megkerülhetetlen kérdés: ki a magyar? A professzor véleménye szerint elsősorban a kultúra és anyanyelv tesz minket azzá, de vállalás kérdése is. Éppen ezért meg kell becsülni azokat, akik ezt megteszik.
A kőkorszaki Homo sapiens sapiens származási hagyatéka a jelenkori európaiakban: egy Y kromoszóma-távlat.
Ha az Y kromoszóma az apai ág származásáról tesz tanúbizonyságot. Minden embernek egy mutációja van. A mutációk földrajzilag is elkülöníthetőek, illetve kimutathatóak. A magyarságnál előforduló és jellemző génmarker típusok:
- 30-60% R1a
- 10-30% I, R1b,
- 5-10% E1B1, J2, G.
- 0-1% Q, N1c1, T.
Nézzük sorba
R1a:
Eurázsiai sztyeppe domináns mutációja. Közép-ázsiában jött létre 21000 évvel ezelőtt. Másik feltételezett helyszín a mai Ukrajna területe 10-15000 évvel ezelőtt.
A következő népek birtokolják ezt a mutációt: szkíták, hunok, szarmaták, avarok, jászok, kunok, szabír-katonák, onogurok, keleti szlávok leszármazottai.
A következő lényeges marker az I.:
Ez az európai őslakó mutáció, az úgynevezett "gravettiek" markere.
Négy almutációja ismert:
- I1 viking és bennünk 8%,
- I2a őskárpáti, dinári és ős baszk 15%,
- I2b viking-germán átmenet 2,5%.
A dunai-dinári mutáció bennünk, az őskárpátiak hagyatéka. A viking, skandináv, kelta-germán ősmutációja a németekkel és a kijevi oroszokkal kerülhettek a magyarságba. De a Tripolje vagy a Kukuteni kultúra is birtokolta, akik viszont az őseink.
Az R1a és az R1b közös mutáció a nyugat-európában gyakori a kelték domináns markere. Esetünkben az olasz vagy a német is behozhatta.
Van egy kaukázusi megjelenése a Majkop kultúrában, ami biztosan ősünk.
I2a2 15% alatti az őseurópai haplocsoport. Ma létező népekben Balkán, Kurdisztán, Oroszország, Ukrajna 20%-ban található.
Az R1b1b és az R1b1b2a mutációk 20% alatti gyakorisággal újgur baskír, örmény, anatólia és Nyugat-Európa domináns gémarkere.
E1b1 mutáció a balkáni. Vinca-Tordas, Thesszáliai kultúra markere. Ez a nép készítette a Tatárlaki korongot is. A kutatók Sapiroknak nevezik Őket.
J2 mutáció 7%: Sumer, Mitanni, Hatti, Babiloni, Hurrit, Főníciai.
Nimrud - Attila - Árpád vérvonala.
G és G2a 5% Kaukázusi.
Finnugor rokonság: Az urali és szibériai mutáció összesen 1% N1c1!
A mongol és egyiptomi T 1%.
A ma élő magyar férfiak 20-60%-a R1a1 vagy EU19, M17 haplocsoportot birtokol. Ez a szkíták, szarmaták, hunok génmarkere. Kelet-Európa Autochton lakosságától való.
Végül, de nem utolsó sorban, Dr. Czeizler Endréről nem lehet állítani, hogy jobboldalú gondolkodású lenne. Viszont kiváló tudós! És mint tudós genetikus a fent említett kutatást, miszerint az "Y" meghatározó az európai nép meghatározásában, egyetért vele! Hát igen! Ha még neki sem hiszünk, akkor kinek?
Az európai népesség mtDNS szakaszaiban lévő változatok elemzését is elvégezték. Ezek z adatok azt mutatják, hogy a génállomány 80%-a a kőkorszaki, és a 20%-a újkőkorszak eredetű.
Összegezve kimondható, hogy genetikailag a Magyar nép a legősibb Európában.
Szalai Attila