Élményekkel telve tértünk haza a háromnapos szarajevói nyereménykirándulásunkról, amelyen a "Matrica" Múzeum I. világháborús makettkészítő pályázat első díjas és közönségdíjas csapatai vettek részt.

 

A pályázatot múlt évben hirdettük meg a múzeum Földindulás 1914 című kiállításához kapcsolódóan.

Egy színvonalas makett elkészítéséhez nagy szakmai felkészülésre, utánajárásra, problémamegoldó képességre, anyagi befektetésre, türelemre és sok-sok időre van szükség. A nyertes diákok most megtapasztalhatták, hogy ha összefognak és mindent bevetnek egy cél érdekében, akkor a jutalom nem marad el. Újdonság volt ez a fajta nyeremény számunkra is. Igyekeztünk a lehető legkörültekintőbben megszervezni az utat.

 

A kilenc diákkal, két szülővel, egy pedagógussal április 9-én hajnalban indultunk el. Délután két órakor már Szarajevó belvárosában keringtünk parkolóhelyet keresve. Miután elfoglaltuk a szállást, felfedeztük a várost. Az elkövetkező két napban rácsodálkoztunk, fotóztunk, nézelődtünk, sokat mentünk, no és szükség esetén ettünk, ittunk. Igyekeztünk minél több mindent látni, megtapasztalni.

 

Szarajevó, Bosznia-Hercegovina fővárosa hatalmas, a hegyek között kelet-nyugati irányban elnyúló völgyben fekszik, és mint minden nagyvárosban, a külváros itt is leginkább panelrengetegből, majdnem felhőkarcolókból áll. A belváros viszont a monarchia időszakát idézi. Leginkább muzulmán bosnyákok, ortodox szerbek és katolikus horvátok élnek itt. Az 1992-ben kezdődött, három évig tartó polgárháború nyomait még mindig felfedezhetjük, de néhány méternyi távolságban békésen megfér a mecset, a minaret, a katolikus és az ortodox templom, valamint a zsinagóga is.

 

Az interneten leginkább arról lehet olvasni, hogy az ország szegény. Erre azonban minket, turistákat csak az időnként mellettünk elcsattogó "muzeális" villamosok emlékeztettek. A város tiszta, rendezett, az emberek jól öltözöttek, barátságosak, meglepően sokan beszélnek angolul és németül. A háború nyomait – óriási károk voltak – épp, hogy észre lehet venni, de apró parkokban régi és új, többnyire muzulmán sírok állnak. Az új sírok zöme a polgárháború idején készült. A város majdnem három évig körbe volt zárva, és a hegyekről lőtték. Borzasztó belegondolni, hogy húsz évvel ezelőtt esztelen öldöklés folyt e csodás helyen.

 

Megtaláltuk a Latino hidat, amelynél az I. világháború kirobbanását eredményező merénylet történt. Közvetlenül mellette, az egykori kávéház helyén jelenleg a Merénylet Múzeuma áll. Érdekes volt látni azt a látszólag jelentéktelen fegyvert, amelynek használata később, átvitt értelemben milliók halálát okozta, vagy Gavrilo Princip betonba ágyazott lábnyomát, amely a jugoszláv időkben a hídon volt elhelyezve.

 

Szarajevóban, a bazár területén található Európa legnagyobb mecsetje is. Többször láttuk "használat" közben is.

 

Maga a bazár hatalmas és magával ragadó, hosszú órákat is el lehet benne tölteni, és az árusok között találni magyarul tudókat, akik aztán bepillantást engednek magánszférájukba is.

 

Városnéző menetelésünk során a családi házas övezetekbe is eljutottunk, ahonnan már csak egy ugrás volt a hó. Az utazásunkat megelőző héten, húsvétkor ugyanis havazott Szarajevóban. Az ilyen túrák során tapasztaltuk, hogy tényleg nagyon sok a kóbor kutya, de majd mindegyik nyilván van tartva (biléta látható a fülükben), és egészségesnek tűnnek. A helyieket láthatóan nem zavarják, barátságosan bánnak velük.

Reméljük, hogy a gyerekek életre szóló élménnyel gazdagodtak. Ezúton ismét köszönjük annak a közel tíz százhalombattai vállalkozásnak, akik anyagi hozzájárulásukkal lehetővé tették, hogy ez a kilenc nagyon ügyes diák részt vehessen a kiránduláson.

 

Balpataki Katalin történész, "Matrica" Múzeum