Úgy gondolja, amit ember készített, és elromlik, azt meg is lehet javítani. Persze, ehhez elengedhetetlen az elhivatottság, kitartás, szorgalom és folyamatos önképzés. Ezeket a képességeket még évtizedekkel ezelőtt kellett elsajátítaniuk a mestereknek, amikor az embereknek kevés lehetőségük volt arra, hogy egyre újabb órákat vásároljanak. A hátrányos helyzet azonban olyan magas színvonalú szakmai képzettséget igényelt az órajavítás területén, amelyet a nagyvilágban napjainkban is elismernek, értékelnek.

 

Így került a százhalombattai mester Chicagóba, New Yorkba, Bázelbe, Hollandiába, Németországba. Egyre ismertebb lett a munkája, egymásnak adták a telefonszámát a külföldi gyűjtők és a nagy értékű antik órák szerelmesei. Előfordult, hogy egyetlen darabbal foglakozott napokon keresztül, de tudták róla, hogy nem adja fel. Maga készíti el a szükséges alkatrészeket, és ha kell, órákig áll egy üzlet előtt, hogy a kirakatban elhelyezett szerkezetek működését tanulmányozza.

 

"Az óra ketyeg! A többi időmérő, csak egy órának látszó tárgy" – mondja Rákász mester. Tele van ötletekkel, tudja, hogy számos kihívás vár még rá. Élete végéig nem akar kigyógyulni szenvedélyéből, munkájának csak szemei állapota szabhat határt. Feladat pedig van bőven, mert mostanában kerülnek elő azok az órák, amelyek a háború óta lapulnak a fiókok mélyén. Ezeket sokan értéktelennek tartják, de egy hozzáértő képes újjávarázsolni a legöregebb zsebórákat, ingaórákat is. A szakember úgy véli, ha Houdini (magyar származású amerikai illuzionista, bűvész – a szerk.) óráinak működését sikerült megfejtenie, akkor ezek az új szakmai kihívások további fejlődésre, tevékenykedésre ösztönzik.