Csoda-e, ha "boldog ólommérgezésben" szaval akkor is, amikor látszólag csak arról beszél, miként születik a vers. Ez volt ugyanis a témája a Hamvas Béla Városi Könyvtárban rendezett költészetnapi író-olvasótalálkozónak április 7-én. "Töröld el, uram, a könyvnélküliek nemzetségét hetedíziglen!"

Lackfi élő példája annak, hogy nagy költő lehet "élőlény". Nagyon is, hiszen hamarosan megszületik hatodik gyermeke, valamint első unokája.

 

Egyébként nem szereti az ünnepi költészetet, mert szerinte abból valaki mindig hasznot akar húzni. Azt mondja, a vers felkavarja körülöttünk a valóságot, "meglepi az olvasót valami ismerttel", amilyen Weöres Sándor egyetlen szóból álló költeménye, a Tojáséj, illetve, egy porfelirat a teherautó szélvédőjén: Cicalekvár.

 

Az élet olyan, hogy bármikor produkál "néma verspillanatokat" – például, amikor a gólöröm, vagy a szerelem nem fér bele az emberbe (még ki is lóg kicsit). Az olvasó "költőtárs", versei némán, de nagy példányszámban születnek. Lackfi ezeket a "néma verspillanatokat" olyannyira nem becsüli le, hogy interaktív honlapot indított, ahol olvasói "világámulatát" szaktudásával egészíti ki. A beküldött ötletekből, élményekből, történetekből már több mint százhatvan verset írt. "Földön heverő" témákból, viccekből, az élet által esztétikusra formált történetekből született Milyenek a magyarok? című prózakötete is.

 

Inspirációt jelent számára maga a költészet is. Vörös Istvánnal, akivel a Pázmány Péter egyetem Kreatív Írás képzését vezetik, Apám kakasa címmel adtak ki könyvet, amelyben a legnagyobb magyar gyermekverseket mai változattal együtt közlik. (Ej, mi a szösz, kakas szaki, csak nem a szobában lakik? Megzakkant tán az öregem, s beengedi ide nekem?) A kötet belopta magát az ifjúság szívébe, sőt, visszafelé is hat. Úgy tűnik, némely tiszteletlen gyermek érdeklődését csak az élő költők képesek felkelteni a holt klasszikusok iránt.

 

Lackfi szerint fejlett a síráskultúránk, de a költészetet nem kellene nap mint nap temetnünk, mert a nyelvi valóság határterületein is folyamatosan születnek irodalom közeli kincsek, például tökéletes hexameterek: "Áfás számla igényét kérjük előre jelezze!" Vagy: "Túlzott pénzbedobás esetén érmét vissza nem ad."

 

Amint az előbbiekből is kiderül, Lackfi nem kizárólagosan alanyi költő, a százhalombattai találkozó végén azonban néhány olyan verset is bemutatott, amelyeket személyes érzelem, élethelyzet ihletett. Azonban nem bírt/akart sokáig komoly maradni, talán, mert költészet- és világszemléletét bevallottan felforgatta fészekalja gyermeke. Annak szemléltetésével zárta előadását, mennyi líra rejtőzik a külföldiek és a kicsik nyelvhasználatában, a másod- és harmadjelentésekben, az elhallásokban. Egyetértünk: nagy baj, ha felmelegszik a tanganyitogató, és ennyit az ünnepi költészetről!