Személyes otthonkalauz VIII. - A valóságot építsd!
2015-03-24 - Óriási különbség van aközött, amikor csak elgondolunk és aközött, amikor meg is csinálunk valamit. Az emlékeink, a vízióink, a feltételezéseink, az értelmezéseink nem egyenlők a valósággal. Amikor megvalósítjuk a tervünket, akkor megváltoztatjuk a valóságot. Megváltozik a világ, és benne mi magunk is.
Ha otthont építünk, elő kell készülnünk. Számos kérdést kell megválaszolnunk. Mennyi pénzünk van? Mibe kerül a tervünk megvalósítása? Mennyi ideig fog tartani? Milyen nehézségekkel kell megküzdenünk? Kikkel fogjuk megcsinálni? A válaszokat rögzíteni is kell, és mindez még abban az esetben is érvényes, ha csak a vécét akarjuk kifesteni. Mert akkor is végig kell gondolni, mennyi festékre, milyen ecsetekre lesz szükség, vegyünk-e gipszet a javításhoz, fóliát a takaráshoz. Még ilyenkor is születik egy bevásárló lista, vagyis egy lefektetett terv.
 
Tudnunk kell, mekkora anyagköltséggel és mekkora munkadíjjal valósulhat meg, amit akarunk, milyen anyagokra lesz szükség, és azokat hol lehet beszerezni. Nem kell félni a választástól, mert az olyan, mintha saját magunktól félnénk. Azok vagyunk, ami tetszik, és nincs szükségünk belsőépítészre ahhoz, hogy eldöntsük, melyik csempét látnánk szívesen a konyha falán.
 
Nagyon fontos, hogy csak akkor vágjunk bele a kivitelezésbe, ha már pontosan tudjuk, mennyibe fog kerülni – figyelmeztet építész szakértőnk, dr. Oláh M. Zoltán, akinek sok ügyfele vált el építkezés közben. Mint mondta, nem azért, mert nem tudtak megegyezni a padló színében, hanem, mert olyan anyagi terhek jelentek meg, amelyeket nem viselt el a kapcsolat.
 
Rengeteget lehet tanulni egy saját otthon létrehozásából, de nem szabad abba a hibába esni, hogy mindent saját kezűleg akarunk elkészíteni. Egyrészt, ez egyáltalán nem biztos, hogy olcsóbb, másrészt egy vízvezeték-szerelővel, aki nap, mint nap gyakorolja a foglalkozását, ritkábban fordul elő, hogy szivárog a rendszer. Sem magunknak, sem a barátunknak, rokonunknak, jó ismerősünknek nem mondjuk, hogy ezt elszúrtad, szedd szét, rakd össze újra! Ehelyett lehet, hogy évtizedeken keresztül bosszankodunk a hiba miatt, vagyis beépítettük az otthonunkba a frusztrációt.
 
Miközben az álmainkat hajszoljuk, ne akarjuk átvágni az építési hatóságot, de a szomszédot se! Csak akkor élhetünk békében, ha tiszteletben tartjuk az írott és íratlan szabályokat. Persze, az sem jó, ha mindenkinek megfelel az otthonunk, csak éppen nekünk nem.
 
Hogyan válasszunk kivitelezőt? Minket az érdekel, hogy mennyiért és mikorra, őt viszont az, hogy mit. Minél pontosabban válaszolunk a kérdésére, annál egzaktabb árajánlatot fogunk kapni. Az árajánlatok azonban csapdába is csalhatnak. Az egyik kivitelező nem foglalja bele ezt vagy azt, a másik olyan plusz munkát javasol belefoglalni, amely valójában nem ér semmit, a harmadik pedig esetleg a legolcsóbban vállalná el az egészet, de végül nem fogja megcsinálni. Mi a megoldás? Kérjünk tanácsot az árajánlatok értékeléséhez, több szem ugyanis többet lát. Ültessük le a kivitelezőt, és meséltessük el vele részletesen, mennyi idő alatt, miből és hogyan fogja elkészíteni a házat, a szobát, a felújítást. Ha nem képes egyszerűen, érthetően előadni, megcsinálni sem tudja, a beszélgetésből pedig rengeteg minden kiderül. A kivitelezőnek, vagy egy-egy szakipari munka felelősének lehetnek javaslatai a tervtől eltérő megoldásokra, de jobb, ha az eredeti tervhez ragaszkodunk, mert az nem a részletekre, hanem a teljességre vonatkozik.
 
Amikor mestert, kivitelezőt választunk, részben a személyes szimpátia alapján döntünk, de bármennyire is megbízhatónak tűnik a partnerünk, kössünk írásbeli megállapodást, és ne fizessünk előre semmiért!
A szerződésbe foglaljunk bele egy éves garanciát, amely idő alatt a hőmérsékletváltozás, csapadék, talajmozgás hatására kiugranak a rejtett hibák. Ezeknek a kijavítására általában öt százalék munkadíjat szokás visszatartani.
 
Amikor "valóságot építünk", szükségünk van mások hozzáértésére, tudására, munkaerejére. Ami létrejön, csak akkor lesz jó, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást. Az is ember, aki napi nyolc-tíz órában ragasztja a csempét, és az is, akinek ezt ki kell fizetni, ráadásul mindketten egymásra vannak utalva.
 
Ha pedig felépül végre a házunk, szembe kell, nézzünk a valóságnak azzal a hazai sajátosságával, hogy az üzembe helyezés adminisztratív feladatai – a különböző hatósági engedélyek beszerzése – tovább fog tartani, mint maga az építkezés.