Legtöbbször "mindössze" elhangzott egy megjegyzés, egy meggondolatlan, jelentéktelennek tűnő mondat a nagytestvértől, a szülőtől vagy a kedves szomszédtól: "Mi lesz veled az iskolában, ha most sem tudsz a fenekeden megülni? Aki iskolába megy, nem viselkedhet így! Ha rondán színezed a képet, fekete pontot kapsz majd!"

 

Nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy egy egészséges, érett, korának megfelelő tudásvággyal rendelkező gyermek teljesíteni tudja az iskolai elvárásokat. A felsorolt mondattípusok azonban szorongást alakíthatnak ki az ismeretlen világ felé tartó gyermekben. A felnőttek legtöbbször saját félelmüket, rossz érzésüket, negatív tapasztalatukat adják tovább ilyen módon.

 

Fontos, hogy a nagycsoportos óvodásokat ne ijesztgessük az iskolával. Ne kerüljön az egyelőre képzeletbeli iskolatáskába lelki teher, elegendő az egészséges izgatottság. Legyenek azonban közös beszélgetések a napirend változásáról, a várható kötelezettségekről, szabályokról, az új kapcsolatok lehetőségéről. Fontos, hogy közben minden pillanatban érezze a gyermek, a családja által nyújtott érzelmi biztonság feltétel nélkül megmarad.

 

Csökkenthetjük a kisgyermek szorongását azzal is, ha együtt veszünk részt a bemutatkozó foglalkozásokon, nyílt órákon. Sétáljunk sokat az iskolák környékén, győződjenek meg együtt arról, hogy vidám gyermekzsivajtól hangosak az udvarok, az iskolába is belefér a játék, a mozgás. Az otthon fokozatosan kialakított és következetesen számon kért apróbb-nagyobb feladatok is nagy szolgálatot tehetnek szeptembertől. Az elvárások azonban ne nehezedjenek nyomásként a gyermekre, igyekezzünk inkább motiválni őt. (Fotó: Nagy Ferenc)