Partiarcok
2015-03-04 - Biztonságos, békés és kényelmes hely Százhalombatta, de egyesek szerint nem elég szórakoztató. Különösen a fiatalabb korosztály áll elő évről évre ugyanazzal a problémával: nincs hol bulizniuk.
A vendéglátóhelyek nem szívesen vállalják fel a szórakoztatásukat, mivel keveset fogyasztanak és sok velük a gond. A szülők nem vállalják be a házibulival járó kellemetlenségeket, és kevés a bérelhető helyiség, ahol ilyesmit szervezni lehet.
 
Márpedig a korosztály erősen és rendszeresen igényli a kötetlen együttlétet, amikor kiengedheti a gőzt, felpöröghet és ellazulhat.
 
Bálint Péter és Fekete Gábor a SZISZKI gimnáziumába járnak. Szeretnek bulizni, de nem szívesen utaznak emiatt Pestre. Egyrészt, mert az éjszakai órákban nincs hazafelé tömegközlekedés, másrészt, mert nem tudják megfizetni a magas árakat, harmadrészt, mert nem érzik magukat akkora biztonságban, mint itthon. Kedvüket szegi, ha már a villamoson azt látják, hogy akik valószínűleg ugyanoda igyekeznek, csíkokban szívják fel a kokaint, nem sok jót ígér az idegenekből álló tömeg. Itthon, ahol mindenki ismer mindenkit, kevésbé fordul elő, hogy verekedéssé fajul egy táncolás közbeni véletlen ütközés. Nincs szükség drága taxira, veszélyes fuvarra, mert haza lehet gyalogolni. És ez még akkor is a legbiztonságosabb közlekedés, amikor szubjektíve hosszabbnak érezzük a szokásos távokat.
A fiatalok szeretnek elégedetlenkedni, Bálint Péter és Fekete Gábor viszont inkább a megoldásra koncentrált. Egy kevésbé jól sikerült szilveszteri "házibuli" után februárban százötven fős összejövetelt szerveztek a BKK-ban. Olyan professzionálisan sikerült, hogy Szigetvári József igazgató nem győzte dicsérni őket.
 
A dicsőség szerintük főként annak köszönhető, hogy tanultak a szilveszteri hibákból. Akkor ugyanis kissé későn álltak neki a szervezésnek, és nem kaptak ideális helyszínt. A túlságosan nyitott vendéglátóhelyre az ablakokon is özönlött a nép. A Zombilandbe illő jelenetek abban csúcsosodtak ki, hogy számtalan üveg összetörése miatt életveszélyessé vált a táncparkett.
 
Péter és Gábor értékes tapasztalatokkal lett gazdagabb, februári BKK-s partijuk megszervezéséhez pedig az Ifjúsági Műhelytől és Szigetvári Józseftől is segítséget kaptak.
 
Elmondták, miként néz ki egy olyan nagyszabású buli receptje, amely valószínűleg nem ér majd rossz véget. Végy egy tágas helyiséget, ahol kevés a sérülékeny tárgy és egyetlen bejárata jól ellenőrizhető! Szerződtess biztonsági őröket, ügyeljenek a rendre és a békességre, valamint nézzenek bele a táskákba, hogy ne kerüljön be alkohol, drog, fegyver, vagy annak látszó tárgy. Használj kizárólag műanyag poharakat és tányérokat, áruld az enni- és innivalót pultról, megfizethető áron! (Ebben a BKK büfése nagyszerű partnernek bizonyult.) Gondoskodj róla, hogy mindenki csak egyszer tudjon bejönni, mert ezzel megelőzhető bárminek a túlfogyasztása! Hívj hang- és fénytechnikust, aki érti a dolgát! Jelezd a rendőrségen és az orvosi ügyeleten, hogy nagyobb létszámú rendezvényt szervezel. Ha esetleg szükség lenne rá, gyorsabban kiérkeznek. Szűrd meg a vendégeket! Erre kiválóan alkalmas egy Facebook zártcsoport. Ha valami rossz arc állna a bejáratba, nyugodtan mondd, hogy zártkörű a rendezvény! Egyébként az is, házibuli, maximum az ismerősök ismerőseinek az ismerősei lehetnek ott.
Persze, a februári partin is akadt, aki "faltól falig közlekedett", de a biztonságiak példás gyorsasággal kivezették.Összetört egy tükör is, a pótlása belefért a költségvetésbe.
 
Bálint Péter és Fekete Gábor szervezői teljesítménye azonban akkora megelégedést aratott, hogy ismerőseik (és ismerőseiknek az ismerőseik) alig várják a következő bulijukat. A BKK-tól ezúttal már kétszáz főre kaptak engedélyt, sőt, arra is felkérték őket, hogy a Battai Napok ifjúsági rendezvényén közreműködjenek. Hiába, ha egy üzlet beindul...

Hozzászólások
Tisztelt Szerző!
 
Ez a cikk egy rémálom. Az 50-es évek nyomasztó hangulata olyan szinten sugárzik belőle, hogy az ember elszédül tőle. Vagy ez egy stílusparódia csupán? Félek, hogy nem. Mindenesetre ijesztő, és hátborzongató olvasni. Ide tartunk, tisztelt szerző? Vagy már meg is érkeztünk? Ez elvárás vagy belső kényszer Önnél? Mindkettő borzasztó, de az elsőt még valamennyire megérteném, ha anyagi kényszer állna a hátterében. Elkeserítő adalék ahhoz a képhez, ami ma Magyarországot jelenti.
 
További szép napot!
Medve Gábor