Sínek a pokolba
2015-03-03 - Schwarcz Sándor jobbhátvéd, Sebrenik Nelli jómódú újvidéki polgárasszony és egy Mengele kínzásait is túlélő ikerpár egyik tagjának élettörténetén keresztül mutatja be a vészkorszakot Az Élet Menete Alapítvány vagonkiállítása. Az utazó tárlat március 2-án érkezett Százhalombattára.
A délelőtti megnyitón diákok, pedagógusok, város- és egyházi vezetők mellett megjelent Salamon András filmrendező, dr. Verő Tamás rabbi és Varsányi Imre is, aki túlélte a haláltábort.
 
A vagonkiállítás 2007 márciusa óta járja az országot és a határon túli magyar településeket. Eddig több mint 110 ezren látták. "Úticélja" hiteles képet adni a holokausztról, főként a fiatalabb generáció számára.
Döbbenetes látni a relikviákat, amelyek arra emlékeztetnek, miként lesz "az ember embernek farkasa" – mondta Vezér Mihály polgármester megnyitójában. Aláhúzta, a hasonló történelmi gaztettek hátterében mindig az anyagi haszonszerzés áll. Nemcsak a hatszázezer elhurcolt, megölt zsidó jelent az országnak pótolhatatlan veszteséget, hanem azoknak a tehetségeknek a hiánya is, akik meg sem születhettek a holokauszt miatt. Németország példásan levonta a következtetéseket, nekünk, magyaroknak ez talán kevésbé sikerült. Társadalmunk sérülékenyebb, mindnyájunk felelőssége, hogy ne hagyjuk szárba szökni azokat az eszméket, amelyek annak idején a népirtáshoz vezettek.
 
A nyolcvanöt éves Varsányi Imre, az auschwitzi halálgyár túlélője tíz éves volt, amikor először találkozott azzal a tudattal, hogy más, mint a többiek. Akkoriban egyre szaporodtak azok a rendeletek és szabályok, amelyek őt és a hozzá hasonlókat kitaszították egy olyan országból, ahol dédapáik is éltek. Elvették az apja üzletét, mindenüket be kellett szolgáltatni, még a biciklit és a rádiót is. Ezután jött a kijelölt házakba telepítés, ahonnan csak kijelölt időpontban léphettek ki, a villamos, amelyre csak szabott időszakban és megszabott kocsiba szállhattak fel, végül ’44 áprilisában a sárgacsillag, júniusban pedig a budakalászi téglagyár, ahová családjával együtt vitték. Innen indult el velük a marhavagon, amelyben nyolcvanan zsúfolódtak össze. A szerelvényen velük együtt két-háromezer ember utazott. Azt mondták nekik, dolgozni mennek, de nem tudták, hová. Több napos utazás végén érkeztek Auschwitz-Birkenauba, ahol szétválogatták őket. Ekkor, 14 évesen látta utoljára édesanyját és édesapját. Utóbb megtudta, akit nem találtak munkaképesnek úgy, mint őt, a gázkamrákba került. A haláltáborban csak az jelentett esélyt a túlélésre, ha beválogatják valamelyik munkatranszportba. Így jutott egy München melletti településre, ahol nyolc hónapig vett részt egy földalatti repülőgyár építésében. Huszonöt kilót nyomott, amikor újból földobták egy vagonba, amelyről később az amerikai katonák szedték le. Hónapokig tartott, mire újból "embert csináltak belőle".
 
Pokoljárásáról hatvan éves koráig legközelebbi hozzátartozóinak sem mesélt, az utóbbi évtizedekben azonban úgy érezte, meg kell szólalnia, mert nem engedheti, hogy megismétlődjön, ami akkor történt. Járja az iskolákat, és arra kéri a diákokat, ne hajtsák le a fejüket, nézzenek bátran a szemébe, mert, ami vele történt, az nem az ő bűnük, de ne hallgassanak azokra, akik mást mondanak a zsidóságról vagy a holokausztról.
 
A szembenézés tisztaságát kérte a megjelentektől Verő Tamás rabbi is, majd további sorsokat mutatott be Novák Ilona múzeumpedagógus, a vagonkiállítás megálmodója. Schwarcz Sándor, a magas és csinos jobbhátvéd mindenki kedvence volt Debrecenben, azután gyűlölködve köpték le az utcán. A "nemzetközi labdarúgó válogatott" egyedüli tagjaként élte túl az auschwitzi haláltábort, 95 évesen hunyt el néhány éve. A szegénysorból feltörekvő focistával ellentétben Sebrenik Nelli jómódú polgárcsaládba született. Kettő éves és négy hónapos kisfiát, valamint férjét a Dunába lőtték a szerb nacionalisták. Édesanyjával vágott neki a "nagy utazásnak" a pokolba vezető síneken.
 
Miskolcon él bezárkózottan az az idős bácsi, aki kétpetéjű ikertestvérével vált dr. Mengele kísérleti alanyává. A vagonmúzeum fényképén gyermekként látható.
 
A vasúti kocsi szellemek lakta kísértetkastélyhoz hasonlít. Aki belép, többé már nem lesz ugyanaz. Az Élet Menete Alapítvány önkéntesei pedig azért dolgoznak, hogy a változás garantáltan megtörténjen. A tárlatvezetés mindenkinek ingyenes.
 
A hét végéig számos iskolai osztály ellátogat a százhalombattai vasútállomáson várakozó kocsiba, amely tőlünk Dunaújvárosba, Paksra, Bajára, Kiskőrösre majd Strasshofba gördül tovább. 

Hozzászólások
Megrendítő és elgondolkoztató a holokauszt kiállítás a vasútállomáson. Többet kéne beszélni a témáról, mert 70 éve vége a vészkorszaknak; és lassan kihalnak a túlélők. A mai fiatalok nagy része nem tud eleget a holokausztról, vagy nem akar foglalkozni a témával. A neonácik újra nagyon erősek, sajnos hazánkban a második legerősebb frakciójuk van az Országgyűlésben!
 
Ne hagyjuk, hogy a vészkorszak megismétlődjön!
 
Pogány András