2006 szeptemberében történt, hogy a csupa élet Ádám máig tisztázatlan körülmények között lesetett a vonatról, amikor hazafelé tartott az iskolából. A fejét ért sérülést drasztikus műtétekkel kellett kompenzálni. Az életét azóta ágyban, illetve tolószékben tölti. Mivel súlyosan sérült az egyensúlyérzéke, nagyon sokáig az ülés is szenvedést jelentett számára. Öt és fél évig tartott, mire elérte, hogy állásba tudja magát húzni a bordásfal mellett. Azóta azonban rendszeresen megteszi.

 

Legújabb eredménye, hogy a két és fél év kihagyás után újra kezdett RTMS kezelések hatására öt percig ül támaszték nélkül, a saját erejéből. "Lehet, hogy mások számára ez semmi, de nekünk óriási előrelépés" – mondta az édesanyja.

 

Ádám az úgynevezett függesztőrács segítségével már az újra kezdett kezelés első napján fel tudta emelni a bal lábát, miközben ezen az oldalán eddig egyik végtagját sem tudta megmozdítani. Az újszerű és államilag nem finanszírozott egészségügyi ellátás hetente 88 ezer forintba kerül. A kezelés hetente ötször, öt-hat órán keresztül zajlik egy csepeli magánklinikán zajlik, ahová a Támogató Szolgálat kisbuszával utazik a család. Az év végi koncert bevételéből származó pénz 4-5 ilyen hétre elegendő.

 

Az egyetlen keresetből élő család megrendítő kitartással küzd Ádám ellátásáért és felépüléséért. Furcsa, de ebben éppen ő a legerősebb támaszuk. Igaz, sokszor görcsrohamok kínozzák, és vannak rosszabb napjai, amikor befelé fordul, de nem adja fel, elképesztő erővel szeretne meggyógyulni. Hogy ez pontosan miként lehetséges, az orvosok sem tudják, annyit azonban igen, hogy az emberi agy csodákra képes. Hihetetlen a regenerálódó képessége, de a pihenés mellett stimulálni is szükséges. Tulajdonképpen erre épül az RTMS is.

 

Bár Soczóék sok segítséget kapnak a várostól és az itt élő emberektől, mindennapi harc az életük. Éva nem dolgozik, mert a fiát nem lehet egyedül hagyni. Hetente egyszer jön hozzájuk a családsegítő házi gondozója két és fél – három órára. Ilyenkor szalad ügyes-bajos dolgai után, egyébként ő is a négy fal között tölti a napjait.

 

Azt mondja, szívszorító, milyen segítőkészség lakik a kispénzű emberekben, mert jellemzően ők adakoznak – egy-két ezer forintot – a sokszor és sok helyen meghirdetett számlaszámra, ahol Ádám gyógykezelésére gyűjtenek. Egy nyugdíjas hölgy már többször adományozott, amit Éva karácsonykor egy lappal köszönt meg neki. Később felhívta őt a néni, és azt mondta, számára ez volt a legszebb karácsonyi ajándék.

 

Gyűjtést szervezett a Tincselkedő fodrászüzlet, de az Óvárosi és Erőműves nyugdíjas klub is. Egy helyi masszőr, Fiáthné Marika hetente egyszer ingyenesen masszírozza meg Ádámot, és háromszor jön Kinga, a Gondoskodás Bt. gyógytornásza. Jó lenne, ha több lenne a látogató, de Ádám édesanyja így is hálás minden segítségért, legfőképpen pedig férje, családja kitartásáért.

 

Éva szerint nincs rosszabb annál, mint amikor az ember nem tehet meg mindent a gyermekéért, de a legtöbb fájdalmat, gondot mégis az a kérdés okozza számára: vajon elérik-e valaha, hogy Ádám gondoskodni tudjon magáról. Ki vigyáz majd rá, ha ők már nem lehetnek mellette?

 

Fotó: Medgyesi Milán