Utóbbi gondolatot a Cigánysors, avagy a halott cigány a legjobb cigány? című könyvében fogalmazta meg. A kötetet február elején mutatta be a könyvtárban.

 

Hatvannégyben született Budapesten, ahonnan a vésztői cigánytelepre, a "Párizsba" költözött a család. Az ő Párizsa kicsit más volt, mint Adyé, viszont több mint száz első unokatestvére van. Hatévesen került vissza Pestre. Nehezen indult az iskolakezdés, mivel addig senki sem beszélt vele magyarul, de sikeresen beilleszkedett az osztályközösségbe. Bár a családban kevés volt a békesség, szépen teltek a diákévek a Rákospalotai bérház tíz négyzetméteres lakásában, ahol Elemérrel együtt három gyerek nevelkedett. A helyszűkéért a nagy közös udvar kárpótolta őket.

 

A család hamar felismerte Elemér tehetségét. Zenei általános, majd szakközépiskolába íratták. Édesanyja OTP kölcsönre vásárolt neki dobfelszerelést. A művészeti iskolában szerzett érettségivel csaknem egy időben festő-mázoló szakmunkás-bizonyítványt is szerzett. Felvételizett az akadémiára, de csak később végezte el. Tizenkilenc évesen ugyanis Monte Carlóban találta magát egy jazzt és szalonzenét játszó trióban. A nagybőgős történetesen Pege Aladár, a zongorista Cucuka Ferenc volt.

Profi zenészként harmincnégy országot járt be, de közben sosem feledkezett meg az övéiről. Úgy látta, a világ boldogabb felén élő cigányok csak gazdaságilag integrálódtak. Hagyományos értékeiket, kultúrájukat, közösségeiket megőrizték.

 

- Sok a vitám a cigány vezetőkkel, mert ma is úgy gondolom, számunkra nem a teljes integráció a jövő – mondja erről. A cigányságtól távol állnak azok az értékek, amelyek a mai többségi társadalmat mozgatják: tulajdonolni, felhalmozni, hatalmat gyakorolni. Ha megpróbálnak ebbe az értékrendbe illeszkedni, devalválódik a sajátjuk, amely évezredek óta életben tartja őket.

 

- Melyek ezek a saját értékek?

- Első helyen a család és a gyerek áll. A romák között természetes, hogy az öreg együtt él a fiatalokkal. Azt mondják: keresd Istent és gyereket fogsz találni. Számukra szó szerint áldás a pulya, és aki ezt megérti, azt is elfogadja, miként állnak a fogamzásgátlással, az abortusszal, a nagycsaláddal. A cigány ember örül, ha gyermekáldás érkezik, és mivel a jelenben él, nem számolgatja, mi lesz holnapután. Akik bírálják a sok gyereket vállaló romákat, elfeledkeznek a hagyományos paraszti társadalomról, ahol akármekkora szegénységben kilenc-tíz gyermek nevelkedett.

 

- Cigánynak lenni most rosszabb, mint huszonöt éve volt. Mit gondol, miért?

- A rendszerváltás előtt a kétkezi segédmunka 60-70 százalékát romák végezték az országban. A vájárok, az útépítők kilencven százaléka cigány volt, de minden többséginek volt egy cigány barátja, és fordítva. A munkahelyek megszűnésével elsőként a romák kerültek az utcára, az elszegényedéssel pedig elindult az erkölcsi elértéktelenedésük is. Ez ellen a folyamat ellen a politikusok igazából semmit sem tettek, sőt, a százmilliárdokat, amelyeket az EU a romák felemelésére, beilleszkedésére biztosított, eltüntették. A cigányönkormányzat a pártok játszótere lett, vezetői üveggyöngyökért – kis pénzért, pozícióért – árulták ki a népüket, az értelmiségünk pedig szépen elprojektezgette, elprogramoskodta az elmúlt huszonöt évet. Csakhogy közben a nyomorgó romák létszáma a duplájára emelkedett, és egyre nagyobb a türelmetlenség mindkét oldalon.

 

- A könyvtárban rendezett szerzői estjén bemutatott egy fiatal cigány politikust, Kamarás Istvánt, aki önálló romapártot alapít. Ez lenne a jövő?

- Kamarás István politikai karrierje igen furcsán indult. Együtt járt az egyetemre Vona Gáborékkal, ahol politológiát és jogot tanult. A hallgatói önkormányzat aktivistáiként közösen döntötték el, hogy megalapítják a Jobbikot, amit keresztény, konzervatív középpártként határoztak meg. Később azonban Vonáék rájöttek, hogy jól jönne egy kis cigányozás, mert, hogy úgy mondjam, volt rá választói igény. Kamarás telefonon búcsúzott egykori diáktársától, aki azt mondta neki: "megérti a döntését". Kamarás azután Semjén Zsolt tanácsadója lett. Kormánybiztosi hivatalt ígértek számára, amelyből szervezheti, segítheti a cigányságot. Néhány év alatt azonban rájött, a pozíciójában mindössze annyit várnak tőle, hogy fogja be a száját. Nem akart jól fizetett díszcigány maradni, önszántából hagyta ott a parlamenti állását. Hát, ezért hiszem el neki, hogy valódi cigány érdekképviseletet és végre értékalapú politikát akar. Amíg a törekvései hitelesek lesznek számomra, támogatni fogom. Szeretnék zenész maradni, de most politizálnom kell, kénytelen vagyok.

 

- Ha az önálló cigánypárt parlamenti képviselethez jutna, mi lenne az első dolguk?

- Amire leginkább szüksége van a cigányságnak, az a munka. Ma Magyarországon a mélyszegénységben élők 85 százaléka roma. Egyes országokban ezt úgy nevezik, hogy apartheid. A cigányembert szavazóbázisnak használják a politikusok, a szomszédjai meg nem bírják, hogy üvölt. Persze, mert nem tudja megetetni a gyerekeit. A legtöbb országban elfogadottnak tartják, ha "csak" a lakosság tíz százaléka tengődik mélyszegénységben. Én meg azt mondom, nem kellene elfogadni, inkább egy kicsivel kevesebbet kellene lopni.

 

A munka mellett a tanulást, az oktatást tartom a jövőnk kulcsának, mert nemcsak a többségi társadalomnak kell változnia, hanem nekünk is. Ma a többség el sem tudja képzelni, hogy egy romával kelljen versenyeznie a munkahelyéért. Sokkal több olyan iskolára lenne szükség, mint a Gandhi gimnázium, sokkal több olyan intézményre, amelyek a kulturális önrendelkezésre épülnek. Vannak pozitív példák, zöldprogramok, amelyek képzetlen munkaerővel működnek, vagy települések, ahol minőségi életet él együtt roma és nem roma. A vallás ehhez megfelelő erkölcsi alap lehet. Magam is részt veszek a pasztorációban. Ismerek püspököket, akik bátran és fáradhatatlanul dolgoznak a cigányságért, hiszek az alapítványokban, a projektekben. Látom, hogy mindez pozitív irányban hat, csak nagyon lassan. Mi pedig a huszonnyolcadik órában vagyunk.

 

- A könyvtárban arról is beszélt, nem lenne akkora a szakadék a cigányok és a nem cigányok között, ha többet tudnánk a cigányokról. Mit kellene tudnunk?

- Ha a többség tisztában lenne azzal, hogy a cigánylányok nem mutogatják magukat, miután nemileg éretté váltak, akkor nem fordulna elő, hogy azért buktassák meg őket testnevelésből, mert nem vetkőznek tornadresszre. Miért ne lehetne akár az általános iskolai tananyag része ennek a nagyon nagy és növekvő számú kisebbségnek a történelme, kultúrája? De mondok mást. Senkinek sem tetszik, amikor átjönnek az ercsi cigányok guberálni, de kérdezzék meg tőlük, mit csináltak korábban! Ki fog derülni, hogy a cukorgyárban dolgoztak, vagy valamelyik gazdaságban, amely azóta megszűnt. Nem azért lomiznak, mert világbajnok életformának tartják.

 

- Az egyik novellájában egy háziasszony megsiratja a szappanopera kitaszított hősnőjét, azután seprűnyéllel kergeti el a kapu elől a szemétben keresgélő fiatal cigánylányt. A verseiben, történeteiben mintha mindig ennek a cigánylánynak a néma könnyeit sírná. Hogyan lehet ennyi fájdalommal együtt élni?

- A cigány művészet édesbús. Erre a fájdalomra zenészként és íróként is támaszkodom. Néha magam is keserűvé válok, de amikor a cigánytelepet járom, és látom a romákat a legnagyobb kilátástalanságban, szegénységben őszintén, jóízűen nevetni, akkor úgy érzem, nincs minden veszve. A népem túlélő nép, mert megtanulták, miként lehet szegénységben élni. Bármit is kell elviselniük, hatalmas az életszeretetük, és ezt nem lehet elvenni tőlük.