Január végén szökött el Fogoly utcai házunkból a család kedvence, fehér bolognese kutyánk, Daisy.

Azonnal a keresésére indultunk. Először azon a környéken, ahol sétálni szoktunk, és amit ő is ismer. Az első néhány keresésével eltöltött óra után tudtuk, hogy nagyobb a baj, és kiterjesztettük a területet és a módszereket is. Posztoltunk a facebookra, képújság hirdetést adtunk fel a Halom TV-ben, és plakátokat ragasztottunk városszerte. És kerestük tovább, gyalog, biciklivel és autóval. A negyedik napon telefonhívást kaptunk. Nyírő László, az egyik százhalombattai lovarda tulajdonosa szólt, hogy látta őt a tanyáján. Sajnos megfogni nem tudták, de látták, hogy a kiserdő felé menekült. Ettől a naptól kezdve már "csak" a kiserdőben kerestük, napi 8-10 órákon keresztül! Természetesen már az eltűnés után rögtön beszéltünk a helyi ebrendészettel is, és a kutya felbukkanása után újra felhívtuk Farkas Csabát, a gyepmestert. Azzal az ötlettel állt elő, hogy tegyünk ki ún. élvefogó csapdákat arra az útvonalra, amerre feltételezhetően közlekedik. A szökés utáni hatodik napon Csaba közreműködésével kikerültek a csapdák, amelyekbe finom falatokat és a hideg idő elleni védekezésre – Nyírő Lászlótól kapott – szalmát is helyeztünk, és vártunk. Másnap, miközben ellenőriztük a csapdákat, legnagyobb örömünkre megtaláltuk Daisy-t! Végre, hazajöhettünk szeretett kis kedvencünkkel. Azon kívül, hogy nagyon sokat fogyott, és a külsejét megviselte az egy hetes kirándulás az erdőben: kutya baja!

Mivel epilepsziás, és egy pici szobakutyáról van szó, nagyon aggódtunk érte, hogyan éli túl a sok hideg nappalt és éjszakát, egyedül a kiserdőben!

 

Ezúton szeretnénk megköszönni minden kedves ismerős és ismeretlen segítségét, a sok megosztást, telefonhívást, különösen Nyírő Lászlónak, a százhalombattai ebrendészetnek és a gyepmesternek, Farkas Csabának!

 

Nemes Dóra, Gaszt Ákos