1934-ben született Szombathelyen. A városban, a premontrei gimnáziumban alapozta meg széles körű műveltségét. A Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott kalorikus mérnökként. Szakmai karrierje a tiszapalkonyai hőerőműben kezdődött és a pécsi hőerőműben folytatódott.

 

Százhalombattára 1964-ben került, ahol részt vett az új erőművi blokkok próbaüzemében. Szorgalmának és tehetségének köszönhetően egyre magasabbra jutott a szakmai ranglétrán. Huszonöt évig dolgozott a DHV műszaki vezérigazgató-helyetteseként, és meghatározott időre kinevezett vezérigazgatóként vonult nyugdíjba a nagyvállalattól. Nyugdíjazása után egy évig az Alukol Kft. elindulásában segédkezett. Pozíciójának köszönhetően számos, a várost érintő stratégiai döntés meghozatalában vett részt.

 

Évekig vezette a DHV sportkörét, szenvedélyesen szerette a sportot. A Szegfű Alapítvány kurátoraként hosszú ideig támogatta a szociálisan rászorulókat, magánemberként pedig rendszeresen segélyezte az SOS Gyermekfalut.

 

Házasságából egy lánya és egy fia született, nagyon sokat foglalkozott három unokájával. Egész életében rengeteget olvasott, még hetven évesen is angolul tanult. Személyisége, életútja példaértékű a százhalombattaiak számára, emlékét nagyon sokáig őrizni fogja a város.