Az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesület legutóbbi klubnapján Radnóti Miklósra, a huszadik század kiemelkedő költőjére emlékeztünk mártírhalálának 70. évfordulója alkalmából.

 

A költő életét és költészetét irodalmi programjaink visszatérő vendége, Bálint Ferencné nyugalmazott középiskolai tanár mutatta be. Radnóti a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott, Vass István, Weöres Sándor és Szerb Antal társaságában. A zsidótörvények, a numerus clausus miatt Budapest helyett csak Szegeden végezhette egyetemi tanulmányait. Első verseskötetét, az "Újmódi pásztorok énekét" elkobozták vallásgyalázás miatt.

 

Az általa nagyon tisztelt paptanár, Sík Sándor közbenjárásának köszönhette, hogy nem távolították el az egyetemről. Tanári állást nem kaphatott, ezért műfordításokból, magántanítványokból és előadásokból kellett megélnie. Az előadás közben meghallgathattuk a költő több ismert versét, így például a "Nem tudhatom" című költeményét Sinkovits Imre tolmácsolásában, amely a szülőhazához való ragaszkodás máig ható nagyszerű példája.

 

1940-től háromszor hívták be Radnótit munkaszolgálatra, utoljára 1944-ben. Ettől kezdve egyre inkább a halálközelség, a mártír sors vállalása lett költészetének meghatározó vonása. Eközben olyan gyönyörű versek születnek, mint a negyedik és hetedik ecloga vagy a "Sem emlék, sem varázslat".

 

"Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kísértek végig az úton" - így értékeli saját helyzetét ebben a vészes korszakban.

 

A bori munkatáborban töltött nehéz hónapok és az azt követő néhány hét pecsételik meg végleg a sorsát. Elindul az utolsó, az "erőltetett" menet Szentkirályszabadján át Abdáig, kivégzésének helyszínéig. Fegyelmezetten, mintegy lemondólag veszi tudomásul a sorsát:

 

"Bolond, ki földre rogyván fölkél, és újra lépked". Majd ebben a reménytelen helyzetben is felülkerekedik az élni akarása, amikor felidézi az otthon békés képét: "Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek !"írja 1944 szeptemberében kelt híressé vált versében.

 

Az előadóval együtt nemegyszer mi is meghatódva mondtuk a mára klasszikussá vált, ismert versek sokszor hallott sorait.

 

A klubnap elején Nádasy István, egyesületünk elnöke nyitotta meg tagtársunk, Hangyássy Zsuzsa festményeinek kiállítását. Rendhagyó, új programban is része volt a jelenlévőknek. Pergel József összeállított egy huszonegy kérdésből álló szellemi TOTÓ-t. A szelvények kitöltése közben a játékvezetőtől félrevezető, olykor tréfás válaszokat is hallhattunk, és emellett sok új ismerettel gazdagodtunk a földrajz, az irodalom, a képzőművészet vagy a műszaki tudományok köréből. Megtudhattuk például, hogy a brit Windsor uralkodóház neve nem középkori eredetű, hanem az I. világháború alatti ellenséges német támadások miatti tiltakozást fejezte ki a névcsere.

 

Klubnapjaink erre az évre véget értek. Azon dolgozunk, hogy jövőre is az ideihez hasonló tartalmas és változatos programokban lehessen része tagságunknak.

 

Partnereinknek, támogatóinknak és a társ nyugdíjas szervezetek tagjainak ezúton kívánunk békés, szép karácsonyi ünnepeket és boldog újévet!

 

Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesület