Iskolánk 47 gimnáziumi tanulójával Bálint Ákos kollegámmal október 17-19 között Szlovákia hegyei és Krakkó, Auschwitz emlékhelyeinek megtekintésére indultunk. Az utazás fő célja a történelemhez kapcsolódó emlékhelyek megtekintése volt, kiemelt hangsúlyt fektetve a két lengyelországi haláltáborra. Első nap a Poprádi- és Csorba-tó mellett tettünk egy kb.10 km-es túrát. A Tátrában töltött éjszaka után érkeztünk meg a táborokhoz. A buszon egy dokumentumfilmmel igyekeztünk a gyerekeket ’ráhangolni’ a rájuk váró, megdöbbentő látványra. Az auschwitzi és birkenaui helyszínek megtekintése után estére megérkeztünk Krakkó városába, mely esti világításban is lenyűgöző látványt nyújtott miközben számba vettük nevezetességeit. Másnap délelőttre maradt a királyi vár, a Wavel megtekintése, mielőtt elindultunk Zakopane felé. Itt ismét a Tátrában gyönyörködhettünk, kóstolhattunk a helyiek sajtjaiból, édességeiből. Útban hazafelé elhaladtunk a csodálatos Árva vára mellett, s végül megnéztük a Besztercebányán található hadászati park tankjait, páncélos járműveit. Élményekkel teli 3 nap részesei voltunk, akárcsak a 4 évvel ezelőtti utunkon.

 

Tima Emese (történelemtanár)

 

 

Lengyelországi kirándulásunk alkalmával nagyon sok érdekes, szép, megható és megrendítő élménnyel gazdagodtunk.

 

Először csak a Magas-Tátra vonulatait láthattuk messziről, de egyre közelebb érkeztünk hozzá, majd meg is másztuk egy részét. Azt hiszem, ilyen gyönyörű természeti képződménnyel még sosem találkoztam. Kövekkel kirakott ösvényeken sétáltunk, lábunk alatt pedig a szakadékokban mindig más és más táj terült el: hol egy hegyi tó, amelyet a távolban csobogó patak táplált, hol egy hatalmas fenyőerdő, amelyből kihallatszott a madarak békés csivitelése. Ahogy a messzeségbe pillantottunk, fel a hegység csúcsaira, vörös, kopott sziklák tárultak szemünk elé, de a hegyoldalban lombhullató erdők pompáztak a szivárvány minden színében.

 

A következő állomás Krakkó volt. Ez a város olyan, akár egy mesevilág. Gyönyörűen kivilágított főtere este a legszebb. Itt templomok magasodnak, és a színpad az utcai zenészekkel még hangulatosabbá teszi a helyet. A főtér mellett - nevezetességként - igazi érdekesség volt a tűzokádó sárkány és a vár. Innen Auschwitzba utaztunk. Szavakkal talán le sem írható, amit ott láttunk. Mindent élethűen, eredeti állapotában meghagyva őriztek meg a második világháború koncentrációs táboráról. Láthattuk a marhavagont, amibe bezsúfolva szállították azokat, akiket vagy rögtön gázkamrába vetettek és elégettek, vagy halálra dolgoztattak a munkatáborban. A barakkokban szűk kis helyen éltek az emberek, kényelmetlen és hideg fekvőhelyeken aludtak, patkányok és csótányok között, félve attól, hogy bármikor megölhetik őket. Szinte mindenért halálbüntetés járt: ha engedély nélkül mentek ki a mosdóba, vagy ha nem dolgoztak elég gyorsan. Az embereknek nem volt meleg ruhájuk, enni is alig kaptak. Személyes tárgyakat és fotókat is láthattunk az ott élőkről. Nyomasztó és elkeserítő érzés volt végigjárni azokat az utakat, amelyeken nem is olyan régen emberek milliói haltak meg azért, mert nem olyannak születtek, mint a többség.

 

Az utolsó város, amit meglátogattunk, Zakopane volt. Ezen a hegyi településen egy gyönyörű és izgalmas vásársoron sétáltunk, ahol sokféle sajt és dísztárgy, ékszerek és népi ruhák sokasága vonzotta a vásárlókat tekintetét. Boldogan válogattunk a különlegességek között, hiszen idehaza nem találkozhatunk velük. A nap végén aztán, a kellemes napsütésbe, elindult a busz hazafelé. Vissza a hosszú úton oda, ahonnan indultunk erre az élményekkel teli történelmi kirándulásra.

 

 

 

Boda Léda (9. B osztály)