Egyre többen teszik szóvá és magam is tapasztaltam, láttam, hogy az úgynevezett csőcsorda, ami keresztülvezet a városon, milyen rossz állapotban van. A csőcsorda területe üzemi terület! Oda engedély nélkül nem lehet bemenni. Érzékelők és kamerák vigyázzák a területet. Ez idáig rendben is lenne abban az esetben, ha a területet karban tartanák, vágnák a növényzetet stb. Esztétikailag sem szép! Egészségügyi szempontból meg egy pollentermelő terület. A lakossági felháborodás teljesen jogos és egyet is értek vele. Ezt a problémahalmazt már többször felvetettem önkormányzati szinten. Elsőként dr. Vezér Mihály polgármester állt a kezdeményezésem mellé. Levelezgetünk, felkérünk, könyörgünk, de mind hiába. Levágni nem engedik, a MOL meg nem vágja le a növényzetet. Mondhatnánk erre a problémára, hogy ugyan kit zavar a növényzet a csőcsorda gödrében? Nos, nem csak esztétikai és egészségügyi probléma, hanem most már komoly technológiai és katasztrófavédelmi probléma is egyben. Gyorsan növő fák (PL: ecetfa, akác stb.) tömege jelent meg a csövek között, amik ha megnőnek (mert megnőnek) szét fogják nyomni a csöveket, amiben csak a jó Isten tudja, milyen anyag van. Nyilván való, hogy nyomás alatt van a rendszer, hiszen csak úgy biztos nem hagyták. Az is nyilvánvaló, hogy a csövekben biztos vannak még maradék anyagok. Gondolom, azt senki nem szeretné, hogy kiömöljön a csövekben lévő anyag a földre vagy a levegőbe. Tíz évvel ezelőtt vetettem fel először, hogy a használaton kívüli csöveket bontsa el a MOL, a többit meg fedjük be "Mi" az Olajmunkás úti hídtól a Gesztenyés úti hídig, kialakítva ezzel egy hatalmas zöldfelületet. Így az ipari terület a föld alá kerülne és a város tudná kezelni, nyírni, kaszálni az így kialakult területet. Arról már nem is beszélve, hogy a város legjobb telkei lennének, amit kedvünk szerint használnánk fel. Természetesen a város vezetése igyekszik jó kapcsolatot ápolni a MOL Nyrt-vel, hiszen amellett, hogy a legnagyobb adófizető, rengeteg ember dolgozik ott, aki érzelmileg is kötődik a MOL-hoz.

 

Végül egy személyes megjegyzés. Nem tudom, mit szólnak vagy szólnának ehhez az áldatlan állapothoz a régi DKV-s (MOL) dolgozók, akiknek még kétjegyű volt a törzsszámuk (mint például édesapámnak, Szalai Jánosnak), akik felépítették a finomítót meg a várost. Kérem, engedjék, hogy a teljesség igénye nélkül néhány nevet felsoroljak, úgy, ahogyan édesapám emlegette Őket: Nádasi "Pista", Zsida "Laci", Rátosi Ernő, Petruska "Laci", Róka "Zoli", Berczeli Imre, Móré "Karcsi", Galgóczi Gyula és még hosszan sorolhatnám! Úgy gondolom, hogy ezekhez a személyekhez és az általuk elvégzett teljesítményhez egy vállalatnak, még ha multi is méltónak kell maradnia!

 

Tisztelettel: Szalai Attila, önkormányzati képviselő