Augusztus 19-én kisebb társaság gyűlt össze a parkban található műrom körül. Arra a négy áldozatra emlékeztek, akik 1943. augusztus 20-án gyors egymás után lelték halálukat a helyszínen. Koszorút helyeztek el a hozzátartozók: Kelemenics Antal lánya, Bendák Károlyné (Kelemenics Éva), Izsó József és Izsó György, Wasser József leszármazottai, András Julianna és a Százhalombattai Faluvédő Egylet tagjai.

 

Mi is történt azon a végzetes Szent István napon? Balpataki Katalin, a "Matrica" Múzeum történészének a Százhalom újság 2013. áprilisi számában megjelent beszámolóját adjuk közre.

 

1943-ban dr. Hámori Bíró Pál volt az épület (mai "Matrica" Múzeum) tulajdonosa, aki gyermekeivel együtt aktív társasági életet élt, és a végzetes napon is vendégséget tartott. A kúria előtt, a mai rendelőintézet helyén gazdasági épületek, műhelyek álltak, a közbeeső részen pedig fúrt kút működött, aminek közvetlen környezetét ún. műrommal, padokkal látták el.

 

1943. augusztus 20-án tehát vendégség volt a kúriában, de a kutat hajtó villanymotor elromlott, így azt átmenetileg benzinmotorral helyettesítették. Ezt akarták leállítani délután fél négykor, amikor a végzetes balesetsorozat történt.

 

Bakody Ernő plébános a Historia Domusban így örökíti meg az eseményeket: "...elsőnek Kelemenics Antal indult le. Nem gondoltak arra, hogy a motor a kút levegőjét felhasználta, tehát életveszélyes a leszállás. Kelemenics Antal elindulása után belezuhan a kútba. Ezt látja a vele együtt dolgozó Tóth Ferenc kovács, aki a segítségére siet, de ő is holtan zuhan utána. A kastély szobalánya jelenti az esetet Dr. Bíró Jánosnak az uradalom tulajdonosának. Ez rosszat sejtve szalvétával átkölti orrát és száját, munkásai után siet, hogy megmentse őket. Az ő sorsa is ugyanaz, mint az első kettőjé. Meggondolatlanul még Wasser József is utánuk indul, ő is együtt hal meg az előbbiekkel. Többen már nem mernek leszállni, hanem a Budafoki mentőkért és tűzoltókért telefonálnak, hogy a halottakat kimentsék. Ezek megérkezve egymás után emelik ki az áldozatokat."

 

A négy elhunytból hármat – Kelemenics Antalt, Tóth Ferencet és Wasser Józsefet – a helyi temetőben, Bíró Jánost, a birtokos fiát Budapesten helyezték örök nyugalomba. Emléküket a máig álló műrom és a lefedett kút őrzi.

 

"Ezek az emberek egymást mentve áldozták fel az életüket, ezért szeretnénk, hogy helytállásuk meg legyen örökítve az utókor számára" – mondta Jankovits Márta, a Faluvédő Egyesület elnöke. Sajnos, a műromon nem az igazi dátum szerepel, ezért egyesületünk kérte az önkormányzatot, hogy név és időpont szerint új emléktábla kerüljön a szerencsétlenség helyére. Erre ígéretet is kaptunk."