Élő kulturális örökség a Szent István templomban
2014-08-18 - A Summerfest egyik díszvendége a mendei evangélikus gyülekezet a pünkösdi templomdíszítési hagyományával, amely 2011 óta a Szellemi Kulturális Világörökség része. Erről a különleges szokásról kérdezte az Evangélikus.hu a 2003-ban Dél-Pest Megyei Egyházmegyéért-díjjal is elismert Polczer Csabáné Évát.
 
 
– Augusztus 18-20-ig látható a Makovecz Imre által tervezett százhalombattai katolikus templomban a mendei evangélikus pünkösdi díszítés. Hogyan alakult ki, hogy egy folrólfesztiválon mutatkozhat be a mendei evangélikusság?
– Egy mendei pedagógus, néprajzkutató volt az, aki korábban felfigyelt erre az 1800-as évektől szakadatlanul meglévő szokásunkra. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy 2011-től a Szellemi Kulturális Világörökség részét képezi mendei evangélikus hagyományunk. Azóta számos megkeresés ért minket, hogy mutassuk be különböző városokban ezt a páratlan értéket. A Summerfest egy elismert folklórfesztivál, ahol számos kulturális érték lesz megtekinthető, azonban egyházi hagyományok közül idén csak a mendei szokásunk lesz látható.
 
– Mennyire élő ez a hagyomány?
– Minden év pünkösdjén Mendén megéljük, míg mostanra már a Szentendrei Skanzenben is ünnepeljük szokásunkat. Mendeiként nagyon büszkék vagyunk rá, hogy immáron több mint két évszázada megmaradt ez az ünnepünk. Három generáció is dolgozik rajta, hogy ez a szellemi kincs a jövőben is látható legyen.
 
– Hogyan épül fel ez az ünnep?
– Pünkösd előtti napon a gyülekezet férfi emberei kimennek az erdőbe és nyárfaágakat vágnak, majd azokat a templomba viszik és ott felállítják. A nyárfákat régen a menyecskék a kendőikkel díszítették, de mióta a népviselet megszűnt, a gyülekezet idősebb asszonyai legszebb hímzéseiket és kézimunkáikat aggatják a fákra. A más tájegységen is megmaradt szokáshoz képest különleges, hogy nálunk az egész templomot ilyenkor nyárfák díszítik. Elődeink, akik a természettel nagyon szoros kapcsolatot ápoltak nem ékes szólással, hanem ilyen módon adtak hálát az Úrnak és fejezték ki dicséretüket neki. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ezt megőrizhetjük. Ma az idősebbek a hímzéssel és azok lepkeszerű meghajtásával vesznek részt a díszítésben, a középgeneráció mindezt próbálja segíteni és megtanulni, míg a fiatalok kézműveskedéssel részesei a hagyomány ápolásának.
 
– Hogyan maradhatott fenn ez a hagyomány?
– Nagy szerepe van ebben a helyi lelkészeknek. Visszamenőleg tudjuk, hogy minden lelkészünk megértette, hogy a paraszti, dolgos embereknek milyen fontos, hogy hálát adjanak a termésért és hogy ezt valamilyen módon kifejezzék.
 
– Hogyan készülnek a százhalombattai bemutatkozásra?
– A hétvégén már elkezdtük az előkészületeket. Nagy feladat egy, a mi kis templomunkhoz képest nagyon nagy templomban ezt a szokásunkat bemutatni, de igyekszünk méltón képviselni őseink hagyományát. Fiatalokkal együtt megyünk, akikkel három napon keresztül kézművesedni is fogunk. Büszkék vagyunk rá, hogy szokásunkkal evangélikusságunkat képviselhetjük. Ezt a hagyományunkat a Kulturális Örökség Napok keretében idén szeptemberben Budapesten is be fogjuk mutatni. (Forrás: www.evangelikus.hu)