Két út között
2014-06-17 - Százhalombatta testvérvárosi kapcsolatának mára már van írható története, hiszen nem csak valamennyi képviselő testület-idejére, de már a rendszerváltozás előttre is visszanyúlik. A kapcsolatokra főként a kölcsönösség, az egymás melletti kitartás a jellemző, még akkor is, ha voltak eseményekben szerény és történésekben gazdagabb periódusok. Erről beszélgettünk Sinka László alpolgármesterrel.
- A napokban újabb küldöttség utazik Szovátára. Milyen alkalomból és kik vesznek részt az utazáson?
- A szovátai polgármester, Péter Ferenc úr meghívásának teszünk eleget. Az idén 139. alkalommal megrendezésre kerülő Medve-tavi ünnepségen találkozunk szovátai barátainkkal. A delegáció tagjai dr. Turbucz Sándor jegyző, Pap Miklós képviselő, Győri István külső bizottsági tag és jómagam.
 
- Jól ítélem meg, hogy a testvérvárosi kapcsolatok tempója a 90-es évek végéhez képest lassulni látszik? Van ennek konkrét oka?
- Valóban volt a kapcsolatban egy csendesebb időszak. Néhány évvel ezelőtt tartottunk egy háromoldalú megbeszélést ezzel összefüggésben. A már-már leépülő olasz kapcsolat mellett a lengyel és a szovátai hasonlóan intenzív szintű, sőt sikerült szélesíteni is. Alapvető célunk az volt, hogy ne csak a hivatalos kapcsolatok erősödjenek, hanem legyen lehetőség civil szervezeteknek, iskoláknak, kulturális közösségeknek is az együttműködésre. A történetet gazdagítja, hogy Szovátának Brzesko is a testvérvárosa.
 
- A testvérvárosi kapcsolat a közösségi, kulturális cserén túl turisztikai célokat is kitűzött maga elé. Hogyan alakul ez napjainkban?
- Ami engem illet, nálam a civil kapcsolatok kapnak nagyobb hangsúlyt. Talán az sem meglepő, hogy amikor lehetőségem van rá, a sportot is előtérbe helyezem. Melynek jegyében rövidesen a battai kosaras fiúk mennek Szovátára. A brzeskoiaknál annak van komoly esélye, hogy az úszókkal alakítsanak ki kölcsönös viszonyt. Ami a civil együttműködést tovább bővíti, arra a legjobb példa a Mikulásik Gábor vezette cserkészek erős és tartós kapcsolata. Személy szerint nagyon örülnék annak is, ha a testvérvárosainkban élő fogyatékkal élőknek is lenne alkalmuk sikereiket, tapasztalataikat, eredményeiket egymásnak átadni. Egyebek mellett erről is esik szó a mostani találkozásnál.
 
- Mára valamennyi testvérvárosunk az Európai Unió határain belül található. Közös programot, esetleg gazdasági vagy egyéb jellegű összefogás, EU-s pályázat elkészítése felvetődött-e?
- A közös uniós tagság egyre több alkalmat kínál. Ebben az összefüggésben főleg szovátai barátaink rendkívül aktívak, a programok jelentős részét úgy szervezik, hogy keresnek hozzá uniós forrásokat. Talán ez az a terület, ami a városi közösségek együttműködése számára a legígéretesebb.
 
- Elképzelhető-e hogy a testvérvárosi kapcsolatok tartalmi megújításra szorulnak, vagy csupán arról van szó, hogy volt egy "divat" korszak, amikor arról is hallottunk, hogy egy magyar városnak akár 10-12 testvérvárosa is volt a világban.
- Azt kell eldöntenie egy város vezetésének, hogy meddig tud és meddig akar ebben a kérdésben eljutni. Egymás között itthon gyakran esik szó arról, hogyan és meddig kell szélesítenünk kapcsolatainkat, különösen nagy hangsúllyal vonatkozik ez Sannazzaro de Burgondira. Az a benyomásom, hogy a feladat megoldása az új képviselő-testületre vár. Nekem is van arról tudomásom, hogy néhány magyarországi településnek 10-15 testvérvárosa is van. Hihetetlenül jónak tartom, hogy a közösségek és emberek közötti kapcsolatot szinte naponta építik tovább. Ha Szovátát nézzük, akkor nem kétséges, hogy nyelvi, szellemi és érzelmi kapcsolatunk természetes, mivel közös magyarságunkból fakad. Brzesko ugyanakkor a hagyományos lengyel-magyar barátság alapján kötődik hozzánk.
 
- A testvérvárosok mellett időközben Százhalombattán több kisebbségi önkormányzat alakult. Ha a megújítás kerül szóba, felvetődik-e, hogy a helyi nemzeti kisebbségek adják a kapcsolat bázisát?
- Rendkívül becsülendő és az önkormányzat részéről feltétlen támogatott a kisebbségi önkormányzatok tevékenysége. Fontos részei az életünknek. Szépen és hűségesen őrzik anyaországi kultúrájukat, nyelvüket és hagyományaikat. Magától értetődőnek tűnik, hogy általuk tovább bővítsük, színesítsük a város nemzetközi kapcsolatát. Itt főleg Horvátországra, Szerbiára illetve Görögországra gondolok. Erre vonatkozóan már több esetben jelentek meg felvetések, de a döntésnél, mint minden más esetben, a város generális érdekeiből kell kiindulni.
 
- Napjainkban egyre nagyobb teret hódít a diákturizmus a nemzetközi ifjúsági programok keretein belül is. Esetleg ebben vagy a civil szervezetek kapcsolatápolásában részt vállal-e az önkormányzat?
- Mi a civilek szerepét látjuk hangsúlyosnak. Ha egymás között minél szélesebb kapcsolatban állnak, az óhatatlanul tovább fejlődik az élet más területén is. Meg kell jegyeznem, hogy a testvérvárosi együttműködésen túl ifjúsági és diákturizmus városszerte zajlik. Nem gondolom, hogy egészséges lenne, ha minden kapcsolatot az önkormányzatnak kellene kitalálni és működtetni.
 
- Éves programban van meghatározva a testvérvárosi találkozók rendje. Ebben az évben milyen találkozók, események vannak tervezve?
- Alig ér haza a szovátai delegáció, a következő héten a brzeskoi napokra utazik egy küldöttség. A vissza-meghívást a Battai Napok rendezvényére időzítettük, a visszajelzések szerint mind a szovátaiak, mind a brzeskoiak itt lesznek. Tavaly is jól érezték magukat, remélem, alkalom nyílik ugyanakkor fiataljainknak, nyugdíjasainknak, hogy találkozzanak velük, és tovább épüljön az évtizedes kapcsolat.