A Sérültekért Alapítvány április 11-i költészetnapi műsorának vázát ismét a Felhőjárók Mozdulatszínház új koreográfiái adták. Milyen a Felhőjáróknak felhőn járni? Örömteli. És ez nem csak a bevezető kisfilmből derül ki, ahol erről maguk vallanak, hanem abból a magabiztosságból is, ahogy egyre inkább uralják a színpadot, élvezik a rájuk irányuló figyelmet, hallatják hangjukat.

 

Az idei műsor a kontrasztok mentén kereste a kérdések kérdésére a választ: "mi végre vagyunk a világon?" Kellünk-e a világnak és a világ kell-e nekünk? Van-e szerepünk, feladatunk ez életben? Kell-e a szerelem, ha része az elválás és a fájdalom? Kell-e az élet, ha egyszer megöregszünk és vége? Az est mottóját Fernando Pessoa, portugál költő néhány sora adta: "Nem vagyok semmi. Sose leszek semmi. Nem is akarok lenni semmi. De azért a világ minden álma belém szorult." (Somlyó Zoltán fordítása.) Ahogy a "de" szócskával meg lehet fordítani egy történetet, úgy egy-egy gesztus, hangsúly, pillanat is képes az örömeinket, aggodalmainkat, gondolatainkat sarkából kifordítani.

 

Rendkívüli érdeme a szervezőknek az az energia, kreativitás, amit életre keltenek a meghívott vendégművészekben, akik a reflektorok fényében vallanak legbensőbb érzéseikről mozdulatokkal, szavakkal, ritmusokkal, dallamokkal. A visszatérő fellépők is mindig különleges, egyszeri élményt nyújtanak ezeken az esteken.

 

A nézők ilyenkor egy kicsit elemelkedve lebegnek ki a Barátság Kulturális Központ színházterméből, megtelve a költészet ünnepével. (Fotó: Somogyi Attila)