Gondolatok a vízről
2014-03-18 - Földünket a víz teszi élhető kékbolygóvá. Hazánkban található Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, Százhalombatta mellett folyik a kontinens legnagyobb folyója. Március 22. a Víz világnapja.
Százhalombatta víz-nagyhatalom. A Dunapart úgy csodálatos, ahogy van. Néhány paddal persze komfortosabbá tehetjük, de főleg azzal, ha nem dobáljuk el a szemetet és összegyűjtjük a kutyaürüléket. Gondoljunk arra, hogy mások is szeretnék emelt fővel a vizet, a lombosodó fákat nézni, nem pedig azt, hova lépnek. Hadd ne kelljen kellemetlen szagok közül kiszimatolni az ázott föld, a zsenge fű illatát! A Csónakázó-tó egyedülálló lehetőség kisebb-nagyobb közösségek számára, hogy néhány lépésre a várostól élvezhessük a természet adta szabadságot. A Bara-part a horgászok paradicsoma, igyekeznek is tisztán, rendben tartani. Aki még nem fedezte fel, el fog csodálkozni, milyen hangulatos helyek találhatók a város körül, a gát túloldalán.
 
A víz olyan, mint a szeretet. A hiányát könnyebben észrevesszük, mint a jelenlétét. Komfortos kis életünkben elképzelhetetlen, hogy Afrikában egész közösségek – plusz az ott forgató tévéstáb – osztoznak egy lavór vízen. Pedig nem is kell annyira messzire menni, hiszen határon belül is élnek családok olyan házakban, ahova nem közműcsatornán érkezik a hideg-meleg víz a hétköznapokban. A városban kell egy csőtörés, hogy szembesüljünk vele, el sem tudjuk kezdeni a napot nélküle. Isszuk, az állatainkat, növényeinket itatjuk, fürdünk, mosunk, úszunk benne, utazunk rajta, energiát termelünk vele. A Föld vizei és partjai a legváltozatosabb állat- és növényvilágnak nyújtanak élőhelyet.
 
Vagy nézzük a másik oldalt, amikor "zúgva, bőgve", gátat törve, medréből kilépve mos el házakat, a talajból szivárogva, a falakba felkúszva érkezik a lakásba, vagy a legalkalmatlanabb helyzetben zúdul az égből a nyakunkba. Ilyenkor persze haragszunk, pedig épp ezek a jelenségek figyelmeztetnek bennünket, hogy alázattal kellene a Föld értékei felé fordulnunk, hiszen vendégek vagyunk ezen a bolygón, ami nélkülünk is boldogan – sőt! – forogna, lüktetne, élne. Ezért úgy illik, hogy udvarias látogatókként, érezzük magunkat otthon, de tiszteljük idős vendéglátónkat!
 
Aki teheti, sétáljon le a víz világnapján valamelyik százhalombattai partra és emelje vízzel teli poharát erre a nélkülözhetetlen, éltető elemre!

Hozzászólások
Régen szerettem a Kácsás-szigettől délre a part mentén kerékpározni. Sajnos a vonalat teljesen elvágta egy-két kerítés. (Talán vízműveké? elektromosoké?)
Így nem lehet használni a partot a csónakház mólójától délre. Csónakház kerítése is arrébb települt a Duna irányába, elvágva egy ösvényt. A hídon, pedig évekig volt kapu-nincs kapu. Nem is tudom van-e jogom átmenni rajta. Bár minek, hisz csak a mólóig juthatok, ami magántulajdon. Az elmúlt évtizedekben sok zátony is keletkezett ami tele gazokkal, kinövésekkel. Ezt a részt nem lehetne újra túrázható állapotba hozni?
Olyan jó vadregényes kirándulóhely volt.
 
Tóth Gergely