Zsúfolásig megtelt az óvárosi közösségi ház nagyterme az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesület ez évi első klubnapján. Az érdeklődés nem volt véletlen, hiszen ritkán adódik alkalom egy 100 éves volt munkatárs köszöntésére.

 

Homonnay Jenő félévvel az első világháború kitörése előtt született. Biológia-kémia szakos tanári diplomát szerzett, ezzel azonban abban az időben nem tudott elhelyezkedni, ezért az olajiparral próbálkozott. Először Almásfüzitőn a Vacuum Oil alkalmazottja lett, ahol a főmérnöki beosztásig vitte. Az ötvenes években nem tartották politikailag megbízhatónak, áthelyezték – alacsonyabb beosztásba - a Péti Kőolajipari Vállalathoz. Pétről több szakember jött a DKV-hoz, majd a gyár szervezetileg is a Dunai Kőolajipari Vállalat Péti Gyáregysége lett. Mi, százhalombattaiak így kerültünk kapcsolatba Jenő bácsival, aki nyugdíjazásáig a gyáregység vezetője volt. Azután pedig az akarattyai DKV üdülő csónakházában vitorlásoktatóként, gondnokként, mindenesként találkozhattunk vele nyaranta. A vízi sportok mellett másik nagy szerelme a síelés, amelyet ma is aktívan gyakorol. Egykori és mai sporttársai, barátai közül is többen eljöttek a köszöntésére, közülük Kürti Sándor humoros történetek egész sorával emlékezett a vele töltött időre.

 

A beszélgetés során az ünnepelt a következőkben foglalta össze a hosszú élet titkát: jó géneket kell örökölni, kerülni kell a stresszhelyzeteket, törődni kell az egészségünkkel, azaz időnkénti vizsgálatokkal megelőzni a bajt. Be kell tartani az orvosi utasításokat, és naponta meginni két pohár jó vörösbort. Végezetül Nádasy István, az OMNYE elnöke átadta Homonnay Jenőnek a tiszteletbeli egyesületi tagságról szóló oklevelet. További jó egészséget és aktív életet kívánunk neked, Jenő bácsi!

 

Klubnapunk folytatásában Majthényi Szabolcs vitorlázó versenyző előadását hallgattuk meg, akinek édesapja és egyben nevelő edzője a Finomítónál dolgozott, és aki maga is eltöltött tanoncként egy évet a DKV-nál.

 

A Majthényi-Domokos vitorlázó páros az utóbbi két évtized legsikeresebb magyar sportolói ebben a sportágban. 1994 óta 27 magyar bajnoki cím, négy Eb első helyezés és kilenc világbajnoki cím fűződik a nevükhöz. Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Barcelona után nem törli hajóosztályukat, a repülő hollandit az olimpiai műsorból, akkor ma akár többszörös olimpiai bajnokok is lehetnének. A bemutatott videó felvételek és fotók alapján meggyőződhettünk arról, hogy a vitorlázás rendkívüli állóképességet és a pillanatok alatt változó helyzethez való gyors alkalmazkodást igénylő, nagyon nehéz fizikai és szellemi tevékenység. Példaként láthattuk, hogy milyen nagy szerepe van a sikerben egy jó rajtnak vagy a bólyakerülés körüli taktikázásnak. A győzelemhez nemegyszer kockáztatni is kell, aminek az eredménye akár borulás vagy árbóctörés is lehet.

 

Kérdésekre válaszolva vendégünk elmondta, hogy a technikai feltételek és az emberi tényező nagyjából azonos súlyt képvisel a sikeres versenyzésben, és azt is megtudhattuk, hogy a magyar vitorlázósport - a szerényebb anyagi lehetőségek ellenére is - ott van a nemzetközi élvonalban.

 

Egyesületünk gazdag januári programja a székesfehérvári Árpád-fürdő meglátogatásával zárult. Egész napos kedvezményes belépővel kényeztethettük magunkat a többféle gyógyvizes medencében, a jacuzziban, a szaunában, a gőzkamrában és a sószobában. Mellesleg - és ez sem elhanyagolandó szempont - gyönyörködhettünk az 1905-ben épült, de idővel lepusztult fürdő nagyszerűen sikerült rekonstrukciójában. A műemlék jellegű épület a felújítás után 2010-ben nyitotta meg újra kapuit a látogatók előtt. Belsőépítészetileg egy török fürdőben érezheti magát a vendég, amelyhez jól illenek a szecessziós díszítőelemek és képzőművészeti alkotások.

 

Felfrissülve, újabb élményekkel gazdagodva szálltunk buszra és indultunk vissza Százhalombattára.

 

Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesület