- Én már úgy várom a karácsonyt! – hallatszott egy kislány hangja a szobából. Biztosan kapok egy babaházat. Úgy örülnék neki, akkor lenne hol aludni a Panni babámnak.

 

- Ugyan már, te is csak egy szalmazsákon alszol. Nekünk nem jut babaházra – mondta a fiú.

A kislány értetlenül nézett a bátyjára.

 

- Nem jut babaházra? Ezt miért mondod? A Panni babát is karácsonyra kaptam a Jézuskától. Mama ezt mondta.

- A Panni babát nem a Jézuska hozta - folytatta a fiú dühösen -, hanem a mama varrta rongyokból esténként, amikor aludtál.

 

A kislány sírni kezdett.

- Ez nem igaz! – kiabálta -, a Mama azt mondta...

- A Mama nem mondott neked igazat! Nincs Jézuska, nincsenek csodák! Én sem kaptam soha favonatot meg ólomkatonát, mert arra sem jutott! – vágott a kislány szavába a fiú, majd dühösen futott ki a szobából, nem törődve zokogó húgával.

 

A kislány bánatában elbújt a padláson. Egy idő után úgy érezte, hogy nincs egyedül. Egy aprócska fénysugár jelent meg a sötétben, és csalogatóan fénylett. Ekkor talált rá a bátyja, aki megvigasztalta csendben zokogó testvérét, és kérte, hogy jöjjön le az ünnepi vacsorára.

- Lemegyek szívesen, de a csillagomat is viszem! – mondta a lány.

- Miféle csillagot? – kérdezte a fiú csodálkozva.

- Hát azt, ami ott fénylik! – mutatott a kislány a padlás mélyére.

 

A fiú nem látott semmit, de úgy tett, mintha ott lenne a csillag. Együtt mentek le a vacsorára. Mikor beléptek a szobába, egy gyönyörű karácsonyfát pillantottak meg, alatta favonattal, babaházzal és ólomkatonával.

 

A fiú ekkor döbbent rá, milyen csillagról beszélt a húga. Az a fénysugár volt a család karácsonyi reménysugara. Azóta a gyerekek felnőttek, de még mindig hisznek a karácsonyi csodában.

(Kedves Olvasóink! A mesét és a rajzokat a Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium Mesesarok szakkörének diákjai - Bolla Gábor, Bubelényi Alexandra, Horváth Laura és Piros Áron Vidor – készítették.)