Ünnep előtt megszaporodnak a háziállatokat kínáló és kereső hirdetések. A felhozatal változatos: ajánlanak tengerimalacokat szólóban és párban, lógófülű nyulat, papagájt, a sláger pedig továbbra is a kiskutya és a kiscica. Sok hirdető nem kertel, egyenesen azt írja, hogy ha nincs ötlete, mit tegyen a fa alá, ajándékozzon családtagot karácsonyra. Akad, aki kreativitásban odáig elmegy, hogy kis mikulássapkát húz a tengerimalac fejére és úgy fotózza le, abban a reményben, hogy így nagyobb az esélye az eleven portékának, hogy még az ünnep előtt gazdára talál.

 

Nem is lenne ezzel baj, mert valóban, ha állatot ajándékozunk, azzal új szereplőt viszünk a családba. Az életet még egy papagáj is megváltoztatja némiképp, hát még egy kiscica vagy kiskutya, utóbbiakat ugyanis nem lehet letakarni, hogy aludjanak, amikor már meguntunk velük foglalkozni. Főleg egy állatkölyök igényel több figyelmet, hiszen őt az első időszakban még az anyjától való elszakadás is megviseli, és a legritkább esetben ül naphosszat illedelmesen a karácsonyfa alatt. Éhes, szomjas, unatkozik, az első időszakban még az is előfordul, hogy odapiszkít a szoba közepére. Ha mindez az ünnepek sodrában nem is okoz fennakadásokat, jönnek a hétköznapok, a gyerekek iskolába mennek, a felnőttek dolgozni, az új családtagot pedig egyedül kell hagyni a lakásban. Némelyik állat ezt jól viseli, némelyik nem, előfordul, hogy a magánytól szenvedve végigvonítja a napot, az őrületbe hajszolva ezzel a szomszédokat, vagy csöndben marad ugyan, de unalmában rombolni kezd, szétrág, leborít, összetör, nem mintha bárkit bántani akarna ezzel, de valamivel agyon kell csapnia az időt.

 

Általában január közepétől jelennek meg az utcákon a semmiből ott termő kóbor állatok. Ezek általában kölykök, akik jó szolgálatot tettek az ünnepek alatt, de utóbb kiderült, hogy olyan terhet jelentenek, amelyet a család nem tud és nem is akar vállalni. A lelkiismeretesebbek ilyenkor legalább megpróbálnak új gazdát keresni a megunt állatnak, de vannak szép számmal, akik a legegyszerűbb megoldást választják: kiviszik az utcára és leteszik valahol, mondván, hogy biztosan hazaviszi valaki, hiszen tulajdonképpen nagyon aranyos.

 

A valóság persze más. A kidobott állatkölyöknek a téli hidegben nincs sok esélye a túlélésre, jó esetben bekerülhet egy menhelyre, arra viszont, hogy hirtelen szerető otthonra lel, a reménye a nullával egyenlő.

Hogy mi a megoldás? Ajándékba semmi esetre ne adjunk állatot, csak akkor vigyük haza, ha mi magunk készek vagyunk gazdájává lenni, mert előfordulhat, hogy a megajándékozott mégsem örül majd a meglepetésnek, és akkor ránk vár majd a további gondoskodás feladata. Ha mégis állatban gondolkodunk, érjük be olyannal, ami plüssből készült, amit, ha már eleget játszottak vele, fel lehet tenni a polcra.