Azt beszélik, Hamvas kijelentette, ne nevezzenek el róla intézményt, ne állítsanak neki emléktáblát. Ezt elsősorban a kor – a hatvanas évek elején járunk – hivatalos névadási gyakorlata mondatta vele, ami nem általános értékek, az emberiség javára áldozott életek, pusztán pillanatnyi pártcélok és -érdekek mentén történt.

A százhalombattai könyvtárban 1997-ben indult a népfőiskolai sorozat, azaz a Hamvas Béla Szabadegyetem, ahol mára közel kétszáz előadás hangzott el, mind valamilyen síkon kapcsolódva Hamvas szellemiségéhez. Két évvel később eljött az ideje nevet választani az intézménynek is. Baka Györgyi költő, a könyvtár akkori munkatársa, a szabadegyetem kezdeményezője kikérte Dúl Antal, Hamvas kiváló ismerőjének és közvetítőjének véleményét, és felkereste Kemény Katalint, az író feleségét, aki kifejezetten örült, hogy egy olyan intézménytől érkezett a megkeresés, ahol férje szellemi hagyatékát eddig is méltón ápolták. A városi könyvtár 1999. december 1-jén ünnepélyes keretek között vette fel Hamvas Béla nevét, amit évről évre boresttel ünnepelnek, egyúttal ilyenkor kapják meg okleveleiket a népfőiskola látogatói.

Az idei ünnepségen irodalmi összeállítás hangzott el Kis Pál István szekszárdi költő verseiből és Hamvas Béla írásaiból a szerző, Baka Györgyi és József Rozsnyai Júlia tolmácsolásában, amit lelkesen fogadott a közönség. Kis Pál István költő és borínyenc a szekszárdi borok dicséretét zengte. Az est jókedvben és a szellemi megismerés hangulatában telt, amit Hamvas Béla mottóul választott gondolata így fejez ki: "Ami a közösséget egybetartja, az a lények fölött levő törvény. De ami a közösséget megalkotja, az a lényekben élő barátság."