Az ünnepség hangulatát megadta Márai Sándor "Mennyből az angyal" című verse, amit Király Adrián színművész szavalt el. A vers sorai és a művész hangja a csendben csak úgy visszhangoztak. "Ilyen nagy dolog a szabadság?" – szinte egy emberként kérdezte magában mindenki. A lelkekig hatoló vers után M. Kiss Sándor történész, 1956 kutató tartott visszaemlékezést. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történeti Intézetének nyugdíjba vonult intézményvezetője 1956-ban tizenhárom éves diák volt Győrben, és értette, hogy miért tört ki a forradalom. M. Kiss Sándor szerint az eseményeknek nem a summája, csak a gyújtópontja a főváros, s a forradalom Budapesttel egy időben vidéken is megtörtént, sőt nemcsak a városokban, de a falvakban is, vagyis az ország szinte egyszerre mozdult. Az 1956-os forradalmat polgári forradalomnak nevezte, amelyet megtorlás követett, "de Magyarország története 1945-től a hatvanas évekig szintén egyfajta folyamatos megtorlás volt", a perek viszont különböző felfogású emberek ellen is zajlottak. Úgy fogalmazott, hogy "Nagy Imre nem volt forradalmár, 1956-ban sem lett az". Szerinte tipikus reformer volt, aki hitt abban, hogy a szocializmust meg lehet reformálni, és ehhez koncepciója is volt. M. Kiss Sándor ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, hogy a szocializmust nem lehetett megreformálni. Azt is hangsúlyozta, hogy október 23-án mosolygó emberek fegyverek nélkül vonultak fel a terrortól való szabadulásért. A karhatalom lőtt rájuk, s kényszerítette a tömeget a védekezésre, s nem lehet megkérdőjelezni a forradalmárok ellenállási jogát.

 

A történész beszéde után az egybegyűltek megkoszorúzták a kopjafát, majd bementek a színházterembe, ahol Vezér Mihály polgármester tartott ünnepi beszédet. "Október 23-án nem a forradalom leverésére kell emlékeznünk, hanem a szabadság ünnepét kell megülnünk. Azokra emlékezünk ma, akik néhány nap leforgása alatt hétköznapi emberekből, melósokból és földművelőkből, gyári munkáslányokból és egyetemistákból hirtelen forradalmárok, mártírok, hősök lettek. Akik felismerték a saját történelmi szerepüket, akik annak tudatában fogtak fegyvert, hogy nem a maguk, hanem a nemzet szabadságáért fognak meghalni. És akiken ez a jóslat, ma már tudjuk, be is teljesedett."

 

A városvezető ezután átadta a "PRO URBE Százhalombatta" elismerést a Dubecz házaspárnak. Erzsi néni és – ahogyan mindenki szólítja – Tibi bácsi meghatódva vették át a város egyik legrangosabb elismerését. Dubecz Tivadart mindenki halászként ismeri, vagy pedig onnan, hogy ő volt a falu első mozigépésze, feleségével pedig hosszú évekig gondnokosodtak az Óvárosi Közösségi Házban. Ezért van, hogy miként Erzsi néni mondja, "ezerszám ismerik az embereket", miként őket is mindenki tiszteli, szereti a városrészben.

 

A műsor zárásaként a Körúti Színház művészei a Kiskörúti Színisuli növendékeivel közösen mutatták be az “Október emlékezete" című színdarabot.