A balesetmegelőző és elsősegélynyújtó tanfolyamot szervezett a szülőknek és a gyerekekkel foglalkozó szakembereknek a Városi Családsegítő és Gondozási Központ védőnői szolgálata szeptember 20-án. Az érdeklődőkkel megtelt a Városháza B épületének nagyterme.

 

Az előadók a Magyar Gyermekmentő Alapítvány tagjai, intenzív szakorvosok és szakápolók voltak, akik szabadidejükben, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül tartanak hasonló oktatásokat az egész ország területén.

 

Csókásiné Herman Anna, a védőnői szolgálat vezetője elmondta: a legesendőbb a 0-3 éves korosztály. Őket éri a legtöbb baleset. Leggyakrabban leesnek valahonnan, idegen testet nyelnek vagy félrenyelnek, de még mindig gyakori az égés, forralás is. A megrémült szülők azonnal riasztják az orvost, illetve a mentőket, de magukat általában nem érzik kompetensnek az azonnali beavatkozáshoz, aminek adott esetben óriási jelentősége lenne. Az is jellemző, hogy beszerzik a csecsemő számára a légzésfigyelőt, de nem tudják, mi a teendő, ha leáll a baba légzése.

 

Amit talán leginkább tudniuk kellene, hogy a súlyos gyermekbalesetek nyolcvan százaléka megelőzhető lenne, és, hogy ezen a téren legnagyobb jelentősége a személyes példájuknak van. Ez már a szakmai előadások bevezetőjében hangzott el.

 

Hiába papolunk a bukósisakról, ha rajtunk nem látnak ilyet. Fontos tudni, hogy másként ismerkednek a világgal és sokkal kreatívabbak nálunk. Megpróbálhatunk a fejükkel gondolkodni, és ha leguggolunk, az ő szemükkel láthatjuk mindazt, ami veszélyes lehet. Az óvatosság a biztonságtechnikai eszközök vásárlása közben sem árt. Egy konnektorba való színes, állatfigurás biztonsági dugó például nem a legjobb választás.

 

Megelőzés, elsősegély, segélyhívás, orvos: ezt nevezik a szakemberek túlélési láncnak. Ha az első három szem nem kapcsolódik, nem tudnak segíteni. Általában 15 perc alatt kiérkezik a mentő, de ha vérzik az ütőér, vagy egy félrenyelt tárgy akadályozza a légzést, öt perc áll rendelkezésre az életmentéshez. Ha egy gyerek gerincét töri egy balesetben, és tudatlanságból felemelik, egész életére tolókocsiba kényszeríthetik. Egyszóval óriási jelentőségű a szülők és nevelők képzése.

 

Ugyanakkor nemcsak számukra, mindenkinek jó tudni, hogy már a mentők értesítésekor is értékes másodperceket és perceket takaríthatunk meg. Először is a 112 általános segélyhívó helyett inkább a 104-et nyomjuk, mert azon szakember veszi fel a telefont, aki akár azonnal el is mondja számunkra a teendőket. A segélyhívásokat soros kapcsolással veszik fel a diszpécserek, ezért soha ne tegyük le a telefont, mert így a következő hívásunkkal a sor végéről kezdjük. Gondoljuk végig, mit mondunk! Röviden, tömören és világosan közöljük a legfontosabbakat: hány sérült van, milyen korúak és mi a vezető tünetük. Minél pontosabban – utca és házszám szerint – adjuk meg, hol vagyunk. Ügyeljünk arra, hogy az éppen legközelebb járó mentős nem feltétlenül ismerős a környéken, ha pedig autópályáról telefonálunk, az is fontos információ, hogy melyik irányban történt a baleset. Nagy segítség, ha van a közelben egy nélkülözhető személy, akit a mentők elé küldünk. Így nem fordul elő, hogy hosszú perceket veszítsenek például azzal, hogy a kaputelefont böngészik, mert a csengőn esetleg nem a sérült vagy a bejelentő neve áll.

 

A bemutatóval egybekötött tanfolyamon az igen nagy tapasztalattal rendelkező előadók ismertették a leggyakoribb gyermekbalesetek megelőzésével és elsődleges ellátásával kapcsolatos tudnivalókat, majd a szünet után az érdeklődők be is gyakorolhatták újonnan szerzett tudásukat.