A Hamvas Béla Városi Könyvtárban évek óta folynak mesedélutánok, amelyek során élőszóban előadott népmeséket hallgatnak a gyerekek. Mostantól azonban már nemcsak a legkisebbeket, hanem a kamaszokat és a felnőtteket is várják a csoportos történethallgatásra és beszélgetésre.

 

A népmese hallgatása már önmagában is terápia – mondja a biblioterapeuta, akinek a nagyszülei még természetes módon, magától értetődően tanultak bele a mesemondásba. Az ugyanis sokban különbözik az olvasástól. A mesélő, kellő tudással, a mesei törvények ismeretében akár módosíthat is a szövegen, cserélheti a motívumokat, aktualizálhatja a nyelvezetet, de vigyáznia kell a mese méltóságára. Mondd meg, melyik a kedvenc meséd, és megmondom, ki vagy! Ezen alapul a Boldizsár Ildikó által képviselt meseterápia. Ő mára államilag támogatott központban használja a szövegek mágikus erejét intézetben nevelkedő és árva gyerekek gyógyítására. Hász Erzsébet klinikai szakpszichológus pszichés betegeket "kezel" klasszikusokkal, és osztálynyi kamaszgyereket képes megszelídíteni La Fontaine Teknős és nyulával.

 

Bár a hagyományos mesemondók nem terápiás célokkal meséltek, minden esetben alkalmazkodtak a mesemondás körülményeihez és hallgatóságához.

 

Ki a jó mesemondó? Berecz András szerint "Negyven évet kell annak térdepelni, aki a mesével fel akar állni. "Varázsolni" nagy felelősség, élet- és mesetapasztalat, továbbá sok-sok szeretet kell hozzá.

 

Miként Jézus tette a maga korában, ma is gyakran "példabeszédekkel" próbáljuk megértetni magunkat, és amikor tanulságokra, igazságra, megoldásra várunk, történeteket szeretnénk hallani.

 

Főiskolán is tanítják a biblioterápiát. Sokak szerint csak a legmagasabb szintű irodalmi szövegekkel érdemes belevágni, mások – így Kovács Marianna is – azon a véleményen vannak, hogy például a kamaszok esetében fontosabb szempont, hogy a választott mű vagy részlet megérintse őket. Akár egy jó dalszöveggel is el lehet indulni a klasszikus irodalom csúcsai felé, fordítva azonban nem biztos, hogy sikerül a dolog.

 

A "Ki-beszél-Ő" olyan lesz, mint a régi falusi házak előtti kispad, és Kovács Marianna szerint nem marad majd üresen. "Ha kint állok a könyvtár előtt, az arra járók megállnak, és ha nem szólítana a munka, talán még most is ott beszélgetnénk." Arra már inkább kíváncsi, vajon a kamaszok is elfogadják-e majd az irodalom segítségét. A "Megmondalak" elnevezésű foglalkozásra egyelőre azokat invitálta, akik a könyvtárba jelentkeztek önkéntes munkára, és a Pedagógiai Szakszolgálattal is felvette a kapcsolatot. "Jöjjön, aki szeret olvasni és beszélgetni! Aki pedig nem szeret, az majd itt rászokik!"