Figyelembe véve a gépkocsik okozta környezetszennyezést, a hihetetlen benzinárakat és a közutak idegtépő tumultusát, kézenfekvő lenne, hogy egyre többen utazzanak vonattal Budapestre. Hogy ez még sincs így, abban nyilván komoly szerepet játszik a vasúti szolgáltatás minősége.

 

Ismert, hogy szeptember 14-én délelőtt Kelenföld és Háros között meghibásodott a biztosítóberendezés, mert egy munkagép elszakította a kábelét. Az ilyenkor előírt biztonsági szabályok életbe lépése és a helyreállítás megkezdése mellett, eddig tisztázatlan körülmények között, egy Kelenföldről induló személyvonat egy vágányon, szemben haladt a Pécsről érkező Tubes InterCity-vel. A két szerelvény körülbelül 130 méterre állt meg egymástól, vagyis kevésen múlott a katasztrófa. A MÁV-START tájékoztatása szerint a megelőzését felelősen és gyorsan eljáró munkatársainak köszönhetjük.

Tisztelettel meg is köszönjük! Az eset kapcsán azonban mégis fel kell tenni néhány kérdést. Elsősorban azért, mert utolsó cseppnek tűnik a vonatozás keserű poharában.

 

Akadnak ugyanis olyan százhalombattai utasok, akik a jelzett szombaton két órát ültek a Százhalombattáról a Délibe tartó vonaton, miközben elmondásuk szerint nem kaptak megfelelő tájékoztatást sem arról, hogy meddig kell várakozniuk, sem arról, hogy érdemes-e inkább leszállniuk, és más közlekedési eszközzel folytatniuk, sem pedig arról, hogy miként kárpótolja őket a vasúttársaság az elvesztegetett időért. Két óra fontolva haladás után, Nagytétény-Diósd állomáson végre megtudtak valamit, hogy várhatóan még egy órát fog ott állni a vonat.

 

Szerkesztőségünk érdeklődött a MÁV illetékeseinél, miért nem tájékoztatják a vonaton az utasokat az egyébként gyakori várakozások és késések okáról, várható idejéről, akár a jegykezelők, akár a hangosbemondó vagy kijelző  segítségével?   

 

A válasz szerint a vasúti forgalmat akadályozó problémáról a jegyvizsgálók szöveges üzenetet kapnak a szolgálati mobiltelefonokra, de a konkrét esetben "a munkavégzés és hatósági vizsgálatok ideje alatt a jegyvizsgáló munkatársak konkrét információt még nem tudtak adni a vonaton, hiszen szervezés alatt állt a vonatok újbóli elindítása."

 

Arra is kíváncsiak voltunk, mi az oka a Százhalombatta és Budapest közötti járatok gyakori, esetenként húsz perces késésének, valamint annak, hogy olykor két állomás között is 5-10 percet állnak.

 

A válasz szerint "A vonatok késése számos külső és belső okra vezethető vissza." Külső okok lehetnek a rendkívüli időjárás, a gyakori balesetek, valamint kábel- és vezetéklopások. Belső ok lehet a vágányzár, amire többnyire felújítás, fejlesztés miatt van szükség. A vasúttársaság minden esetben előre meghirdeti, ami azonban gyakran elkerüli az utasok figyelmét.

 

Térségünkben az elmúlt időszakban a Budapest–Székesfehérvár vasútvonal átépítése okozott menetrendi problémákat, de hamarosan befejeződik, és akkor a vasúttársaság jobb szolgáltatást tud biztosítani.

 

Ennek mi, utasok örülünk majd a legjobban, de van itt még valami, amit nem értünk. Ha egy szerelvény késik, azzal nemcsak, hogy nem nyújtják számunkra az általunk előre kifizetett szolgáltatást, de adott esetben - ha valaki például munkahelyre, vizsgára, repülőtérre vagy orvosi időpontra igyekszik - meg is károsítanak minket. Nem az lenne az elvárható ilyenkor, hogy legalább a megváltott jegy árát visszakapjuk?

 

Az állami vasúttársaság szerint nem. Ugyanis csak a feláras - InterCity, EuroCity, EuroNight, Expressz, railjet és a gyorsvonati pótjegyköteles - vonatok késése esetén fizet átalány kártérítést, más vonatok esetében nem.

 

Azt írják, ez a gyakorlat megfelel a hatályos jogszabályoknak, valamint az európai gyakorlatnak. Utasként, állampolgárként azonban nehéz elfogadnunk, hogy rendszeresen nem biztosítják számunkra, amit megvettünk, mégsem kapjuk vissza a pénzünket.

 

Azt is megkérdeztük a vasúttársaság sajtószolgálatától, hogy azon a bizonyos szeptember 14-én milyen intézkedéseket hozott a MÁV-Start az érintett járatokon utazó, illetve veszteglő utasai tájékoztatása, továbbutaztatása, kompenzálása végett? Mert az esetet nemcsak a két egymással szemben haladó és az utolsó percben megállított szerelvényeken ülők szenvedték meg, hanem további járatok utasai is, akik, ki tudja hányan, órákat ücsörögtek a vonatokon tanácstalanul.

 

A válaszból kiderül, hogy a vasút munkatársai rengeteg mindent tettek a baleset elkerülése és a forgalmi rend helyreállítása végett, de konkrétan ezekért az utasokért, semmit sem. Nem tájékoztatták őket, nem gondoskodtak vonatpótló buszokról, sem pedig legalább arról, hogy aki 40 perc helyett két óra utazás után sem jutott el a kívánt állomásig, legalább a menetjegye árát visszakapja.

 

Szinte látom autós ismerőseimet kaján mosollyal hátradőlni a fotelban: "Látod, aranyom, ezért nem utazom vonattal!" De mi van azokkal, akiknek nincs is autója?