Márton Béla 1913-ban született Amerikában, és már tizenévesen megkezdte festészeti tanulmányait magyar, német, szlovák és orosz nyelven. Sokat utazott, de élete során a határok is módosultak a feje fölött. Sokat látott szeme boldogsággal vette észre az apró szépségeket is. Szüntelenül dolgozott, tízezres nagyságrendű képanyagot hozott létre. Rengeteg ujjgyakorlat és stílus kipróbálása után realista festőnek vallotta magát, akit megérintett a posztimpresszionizmus is.

 

Százhalombattán készült festményein megőrizte a letűnt korok képeit: a Duna-part százéves fáit, a szerb templom és Óváros rengeteg arcát, sok-sok évszakon keresztül, a Nap járásának minden szögéből.

Ezekből az intézményi és magántulajdonban levő képekből nyílt kiállítás a "Matrica" Múzeumban szeptember 5-én, a festő születésének századik évfordulója alkalmából.

 

"Ha minden ablakban annyi gyertya égne, ahány Márton Béla festmény lóg a falak között, fényárba borulna a város" – mondta Takács Péter festménybecsüs, a Barátság Kulturális Központ egykori igazgatója a megnyitón. Azonban nemcsak Battán, az egész világon világítanának ezek a "fények", hiszen Márton Béla képei a Föld másik felén is fellelhetők. A kalandos sorsú művész annak idején tizenkétszer kérvényezte, hogy a Szovjetunióból Magyarországra települhessen. 1972-ben kapta meg az engedélyt. Amikor a feleségével először jártak Battán, egy szintén Ungvárról áttelepült családot látogattak meg. Béla bácsi meglátta Óvárost, és úgy döntött, itt akar élni. Nyugdíj és vagyon nélkül érkezett, abban az életkorban, amikor a legtöbb ember szeme előtt már a csak a jól megérdemelt pihenés lebeg. Ő új életet kezdett, amit egzisztenciálisan csak az ecsetre alapozhatott.

 

Akik ismerték, emlékeznek: fáradhatatlan volt a festésben és válogatás nélkül elfogadott, rajongva szeretett mindent, amit az élet elébe hozott. Hiába akarta, nem érte meg a századik születésnapját. Arról most nélküle emlékezik a hálás utókor, Takács Péter értő és tevékeny közreműködésével.

 

Március elsején Márton Béla emlékkiállítás nyílt a Hamvas Béla Városi Könyvtárban, ezt követi a múzeumi bemutató, majd szeptember 20-án a dunafüredi közösségi házban nyílik kiállítás azokból a képekből, amelyek még Kárpátalján, illetve az ottani motívumok, emlékképek alapján születtek. A hónap végén pedig ott, az "óhazában", Ungváron is jubileumi Márton Béla tárlat nyílik.

 

Talán a megélhetés kényszere is szerepet játszik abban, hogy a hatalmas életmű nem egységes minőségileg, de számunkra, battaiak számára azok a festmények is értékes kordokumentumok, amelyek esztétikailag kevésbé számítanak annak – vélekedett Takács Péter.

 

A múzeumi megnyitó vendégeit dr. Vicze Magdolna igazgató, majd Sinka László alpolgármester köszöntötte, és mivel Béla bácsi annak idején nagyon szerette a citerát és a gyermekek énekét, a múzeum munkatársai azzal kedveskedtek neki. Pápai Áron citerazenéje, Rozner Éva éneke, valamint Násztor Eszter és Péter dalai és táncai a közönségnek is nagyon tetszettek. Az ifjú művészeket Fazekasné Domak Anikó és Násztorné Réczey Éva készítette fel.

 

A Márton Béla születésének századik évfordulójára összeállított festménykiállítás november 10-ig látható a "Matrica" Múzeumban.