Nem mindennapi választ kapott egyik ismerősöm, amikor doboz cigarettát vásárolt egy szomszédos település dohányüzletében. Megkérdezte ugyanis ártatlan hangon, hogy fizethet-e bankkártyával. A válasz pedig így szólt: "Bankkártyával fizessen a multiknál!"

 

Hogy is van ez? Az eladó – aki akarva, akaratlanul – valamely értelemben szereplője is közéletünknek, sajátos szempont szerint csoportosította társadalmunk tagjait. Kirekesztendők talán mindazok, akik a "multiknál" – gondolom, multinacionális áruházláncoknál – vásárolnak, és horribile dictu, ráadásul bankkártyával törlesztnek. Egyszóval, ők nem tekintendők "nemzetieknek", talán tagjai sem dicső nációnknak. Derék magyar ember ezek szerint csak az lehet, aki készpénzben guberálja ki a vételárat? Hogy szavam ne felejtsem, a CBA üzlethálózat és jó néhány középvállalkozó, kereskedés és szolgáltató színtiszta magyar tőkével indult. És bizony jelentős részükben működik bankkártya leolvasó. Hogy is van ez most már? Kinek illendő készpénzben fizetni, és kik azok az "elnemzetlenedett korcsok", akiknek megengedhető a bankkártya használata?

 

Komoly(abb)ra fordítva a szót, mi lenne a lényege a kormányintézkedésnek – eltekintve attól, hogy milyen jelzőt pittyesztünk a dohánybolt mellé. Az hogy állami monopólium lett országunkban a dohánykereskedés. Így van ez egyébként labanc- és teutonföldön is. Igaz, nem hívják nemzetinek, hanem egyszerűen Tabakgeschäft a neve, magyarul dohánykereskedés. Talán jól is van így, mert szigorúbban ellenőrizhető a dohánycsempészet, a feketekereskedés. Annak viszont nem örülnek a dohányosok, hogy a kormány menetközben tágította a dohánytermékek árrését, ami áremelést eredményez majd. De végül is, a dohányzás nem létszükséglet. Sőt, ártalmas. (Mondom én, a szenvedélyes dohányos.)

 

Még egy dolog. Néhány, városunkban működő dohányboltban felirat olvasható: "Folyamatban van a bankkártyás fizetés." Vajha, ki, kit rekeszt most ki? Netán önmagát az a morcos dohányboltos, aki a "multikhoz utasítja" a kártyával fizetni akarókat? Megválik.