Lehetetlen lenne felsorolni, hogy a júniusi áradáskor mennyi hivatásos szakember, hivatalból kirendelt illetékes, civil és sportegyesületek tagjai, munkahelyi és baráti közösségek, egyéni elszántak jöttek nap mint nap pakolni a homokzsákokat, hiszen jó néhányan nem is regisztráltak, csak tették, amit a lelkiismeretük diktált. Egyesekről kiderült titkos képességük, mint például arról a fiatalemberről, aki egyébként katonai búvár, így extra feladatot is el tudott látni, amikor a víz alá kellett rakodni a speciális homokzsákokat. Sokan miután lejárt a szervezett vagy kötelező munkaidejük, visszatértek és önkéntesként is folytatták a zsákolást.

 

Tóth Attila, a polgármesteri hivatal műszaki irodájának munkatársa és Sándor Zoltán, a Pest megyei Speciális Mentők tagja egy éjszakai ügyeletben gondolta ki, hogy ha lemegy az árvíz, jó lenne újra összejönni, köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik energiát, időt, pénzt nem sajnálva mozdultak meg a város biztonsága érdekében. Kezdeményezésük a környékbeliek között is jó fogadtatásra talált. "Ne csak múltja, de jövője is legyen az önkéntességnek és az összefogásnak" – fogalmazott az egyik helyi szervező.

 

A védekezésben 150-200-an vettek részt, az éjszakába nyúló mulatságra közel másfélszázan gyűltek össze: a környékbeliek és az önkéntesek, valamint a hivatalos szervek képviselői, akik végre civilben, oldott hangulatban ünnepelhettek. A hagyományos batyus báloknak megfelelően a környékbeliek hozták a süteményeket, néha hazaszaladtak egy-egy dugóhúzóért, merőkanálért. A védekezésben is részt vevő cégek támogatásával kerültek asztalra a hideg italok és a bográcsnyi babgulyás. Az emlékek felidézését segítették Török László tablókra rendezett fotói is.

 

Az esemény után a Facebookon az egyik résztvevő így foglalta össze az élményt: "... jó volt látni, hogy nem csak a bajban tudunk összejönni. Van itt remény egy élhető városra! Köszönöm a szervezők profi-amatőr munkáját. Szóljatok, ha indulunk a Gellérthegyet lapátolni, mert Veletek azt is lehet!"