Újszászon nevelkedett. A településen ma is őt tekintik a triatlon etalonjának, pedig viszonylag későn, húsz évesen kezdett versenyszerűen sportolni. Először a moszkvai olimpia után népszerűvé váló országos mozgalomba, az Olimpia Ötpróbába kapcsolódott be, amely Balaton átúszásból, kajakból, kerékpározásból, túrázásból és futásból állt. Itt kapott kedvet a ’84 áprilisára meghirdetett IBUSZ Maratonhoz, amelyet 3 óra 23 perc alatt teljesített. Ennek volt köszönhető, hogy meghívták a szolnoki MÁV atlétikaegyesülethez, amely akkoriban több olimpikonnal is büszkélkedett. Leigazolása után bevonult a katonaság szolnoki sportszázadába, ahol másfél éven keresztül intenzíven edzett és versenyzett. Trénere sajnálta, hogy nem korábban kezdődött a szépen ívelő sportkarrier, akkoriban ő is. Jobban, mint manapság.

 

A triatlon ugyancsak a nyolcvanas évek elején tört be Magyarországra. Az első két versenyre érdekes módon ugyanazon a napon, 1983. június 9-én került sor Szombathelyen és Tatán. Különlegessége volt mindkét sporteseménynek, hogy hűvös időben zajlottak, és a versenyzők 16 fokos vízben úsztak. Barta István a tatai Skála Sztráda Fitt Gálára nevezett, és tizenegyedik lett.

 

- Az öccse, Zoltán ugyancsak részt vett ezekben a korai triatlonos viadalokban. Versengtek egymással?

- Volt, hogy együtt versenyeztünk, de soha nem egymás ellen. Egyébként is más volt a hangulat akkoriban. A triatlon újdonságnak számított, nem vettük véresen komolyan. Rólam hamar kiderült, hogy a késői indulás miatt inkább hosszú távon lehetek sikeres, amikor pedig a duatlnok indultak, abban is jó voltam, mert bár szerettem úszni, nem tartozott az erősségeim közé. ’89-ben, a Balatonnál rendezték az első hazai hosszú távú triatlon versenyt, az Ironman távon. Tizenhárom fokos vízben úsztunk.

 

- Hogy bírta?

- Tudtam, hogy hét bója van, de csak háromig emlékszem az úszásra. Utána húsz percig álltam a forró zuhany alatt. A futást a legjobb idővel teljesítettem, közel a három órához.

A kilencvenes évek végén a százhalombattai, Molnár Gábor vezette egyesület számított az ország egyik legjobb triatlon bázisának, ráadásul a városban az edzésfeltételek is kiemelkedőek voltak. 1998-ban ide igazolt Barta István, és ide is költözött. A Városi Szabadidő Központ műszaki csoportvezetője lett. Abban az évben még válogatottként szerepelt, a későbbiekben azonban már nem tudta behozni azt a versenyhátrányt, amit a késői indulás okozott.

 

- Mire a legbüszkébb?

- Az 1991-es negyedik helyre a nagyatádi Ironmanen. Emellett többször szerepeltem a németországi Rothban, és egy alkalommal olyan hírességekkel indultam váltóban, mint Joey Kelly és Al-Sultan Faris.

 

- Mi fáj a legjobban?

- A ’96-os ranglistaverseny záró fordulóját Érden rendezték. Igazából elég lett volna, ha célba érek, be volt biztosítva az első helyem. Ehhez képest Sóskútnál visszafordítottak minket a rendőrök, mert nem volt útvonalengedélye a versenynek. A mai napig kényelmetlenül érzem magam, ha arra kerékpározom. Ugyanebben az évben először engedték meg a szabályok a biciklizéskor a bolyozást, ami óriási előnyt jelentett számomra, mivel a kerékpározás utáni futást mindig jól bírtam. Ehhez képest az olaszországi VB-n a kerékpározás első harmadában defektet kaptam. Hát ez is fáj még!

 

- Miért hagyott fel az intenzív versenyzéssel?

- 2003-ban, amikor beértem a szenior korosztályba, duatlonban sprint, rövid és közepes távon is országos bajnokságot szereztem, triatlon hosszú távon pedig harmadik lettem. Tudtam, hogy sokkal többet nem tudok már kihozni magamból. Számomra a sport mindig hobbi maradt. Ezen kívül megszületett a kislányom, néhány évig Szentendrén éltünk a családommal, jóval kevesebb időm jutott az edzésre és a versenyekre.

 

- Hallottam, hogy a Battafitben a legszigorúbb spinning oktatóként tartják számon. Arra soha nem gondolt, hogy lehetne a sport a hivatása?

- Még a katonaság után szereztem meg a középfokú edzői végzettséget, és Újszászon foglalkoztam is az utánpótlással. A helyzet azonban az, hogy nehezen viselem, ha valaki nem teszi oda magát teljesen. Hogy finoman fogalmazzak: rosszul viselem. Számomra az elfogadható minimum a maximális teljesítmény, nem tudom másként csinálni, de vannak, akik ezt szeretik.

 

- Igaz, hogy az ötvenedik születésnapja alkalmából újra ringbe száll?

- Igen, úgy döntöttem, a kerek évfordulót a nagyatádi "Ironmannal" (Az elnevezést közben levédték, de a távok ugyanazok. A szerk.) ünnepelem.

 

- Milyen eredménnyel lenne elégedett?

- Az elvárható minimummal. Azt szeretném, ha a célban úgy érezném: ez igen, és a teljesítményemmel a sikerélmény is összhangban lenne.

 

- Igaz, hogy az Ironmant bárki meg tudja csinálni, nem számít, milyen fizikai adottságokkal született?

- Az akaraterő és a kitartás csodákra képes.

 

- Mit jelent a sport az életében?

- Jelenleg központi szerepet játszik, de ha mégsem sikerül a júliusi nagyatádi verseny, az edzéseket akkor sem fogom abbahagyni. A lányom nyolc éves. Szeretnék ott lenni az esküvőjén.

 

- Kiről olvasna a következő Sportréban?

- Kalóné Pádár Szilviáról, aki családanyaként, munka mellett teljesítette az Ironmant. A felkészülése során hőségriadó alatt futotta le a tizenötször ezer méteres távot. Azok közé a spinning tanítványok közé tartozik, akikre azt mondom: "Na, így kell!"