A családban a férfiak mindig a két kezükkel keresték a kenyerüket, de nem akárhogyan, mindegyik mestere volt választott foglalkozásának. Konsánszky Antal István anyai nagyapja cipész-, nagybátyja kőszobrász-, apja hentes-, apai nagyapja pedig kötélgyártó mester volt. Ő maga autóbusz-szerelőként végzett, azután teherautósofőr lett, letette közben az autószerelő szakvizsgát, majd hét évig taxizott a Volántaxinál. Az állami vállalatnál megválogatták a sofőröket. Páger Antaltól Alfonzóig számos népszerű színészt fuvarozott. Ha létezne mesterlevél emberismeretből, nyilván azt is kiadták volna neki ez idő alatt. A rendszerváltással és a taxisvilág liberalizációjával azután másfelé fordult az érdeklődése. Egy barátjával mozgó szerelőműhelyt üzemeltettek a taxisok számára. Amikor aztán ellepték az utcát a legkülönfélébb nyugati típusú gépkocsik, amiknek az alkatrészellátásával már nem tudtak lépést tartani, Óbudán nyitottak szerelőműhelyt. Innen került Százhalombattára, ám ez már egy másik történet.

 

Budapesten nevelkedett, de miután 1958-ban édesapja a százhalombattai Dunafüreden vásárolt nyaralót, a család minden szabad idejét itt töltötte. Konsánszky Antal Istvánt a legtöbb gyerekkori barátság ide kötötte. Nem csoda, hogy amikor első felesége az "önmegvalósítás útjára lépett", úgy döntött, ide tér vissza, itt kezd új életet.

 

Ma is úgy jár-kel a városrészben, mint aki soha nem ment el innen. Nem is százhalombattainak, hanem inkább dunafüredinek vallja magát.

 

Kezdetben a városi kerékpár-összeszerelő üzem szállítójaként dolgozott. Megismerte az ország összes kereskedőjét és szervizét. Ennek volt köszönhető, hogy amikor a Hauser bezárta a szerelőüzemet, neki újabb ötlete támadt.

 

Látta ugyanis, hogy míg Veszprémben például tizenhárom, Debrecenben pedig közel húsz kerékpárszerviz üzemel, addig Százhalombattán mindössze egy, Dunafüreden pedig éppenséggel annyi sem.

 

Egy éve megnyitotta a Viking kerékpárboltot és műhelyt. Hamar tapasztalta, hogy a környéken élők sokkal jobban igénylik meglévő járműparkjuk javítását, karbantartását, mint azt, hogy újat vásároljanak.

"Sokáig törtem a fejem, mihez kezdjek, mert ráerőltetni semmit sem szabad a környezetre. Úgy látom, jól döntöttem a kerékpárüzlettel, mert keresnek. Számomra a legjobb visszajelzés, ha azzal jön be valaki, hogy a szomszédja küldte hozzám."

 

Mivel jó kapcsolatot ápol a gyártókkal, egy-két napon belül üzemkészen prezentálja az új bicikliket és sokféle kedvezményt is kínál, de munkája legnagyobb részét a karbantartás teszi ki. Nem bánja a "sűrű fillért", hiszen, aki elégedett a munkájával, előbb-utóbb visszatér.

 

Akadnak a városban is hobbikerékpárosok, akik adnak a márkára és nem bánják az árat, ő azonban úgy véli: a Suzukinak és az Audinak is négy kereke van. Pedig a férfiember számára a jármű presztízs - vetem ellen -, ő azonban mosolyogva legyint: "Kinőttem belőle!"

 

Szívesen támogat kerékpáros programokat. Biztosított apróbb ajándékokat a Batta Mass szervezőinek, de a Kőrösi iskolának is, ahol a második felesége tanít.

 

Gyerekkorában mindenhová bringával járt, most, ötvennyolc évesen megint. Szokta mondani a haveroknak: "Apám, ha már a sör sem esik jól, ülj fel a biciklire, tekerj tíz-tizenöt kilométert, meglátod, megint ízleni fog!" Kerékpározni persze, nemcsak a sör miatt érdemes, mert igazi kohéziós tevékenység a családok és mindenféle közösség számára. Évente egyszer-kétszer mindenkinek el kellene mennie egy csoportos túrára, mondjuk a Velencei-tó köré.

 

A jövő a biciklié – vallja a dunafüredi kerékpáros mester. Csak azt sajnálja, hogy Százhalombattán még mindig nincs eléggé megbecsülve a jármű. Nem így például Veszprémben vagy Kalocsán, ahol uniós pályázati forrásból őrzött parkolót létesítettek a vasútállomás mellett. Szerinte egy ilyet nálunk is rengetegen használnának, ráadásul nem is kerülne komoly összegbe.