A zsidó vallásból ered, ahol a pészach utáni ötvenedik napon, sabouthkor az aratás, az első gyümölcsök, majd később a tízparancsolat adományozásának az emlékét ülték. Így tehát Pünkösd, a húsvét függvényében mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a között.

 

A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de mint az alábbi tiltó rendelkezések is bizonyítják, számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg, amelyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetőek Pünkösdhöz: 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba Pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva. A tiltások a jellegzetes pünkösdi szokásokra vonatkoznak: a pünkösdi királyválasztás, a pünkösdi királynéjárás, a pünkösdi zöldágazás, a májusfa, a pünkösdi mulatságok, táncok, játékok.

 

A pünkösdi királyválasztásról ismeretes egy közmondás, miszerint: "Rövid, mint a pünkösdi királyság." A többnyire lóversennyel vagy más ügyességi próbával választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott. Jártak emellé hatalmas kiváltságok is. A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község. Lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik.

A pünkösdi királynéjárás dunántúli változataiban a szereplők lányok voltak. A szokás lényege a következő: többnyire négy lány házról házra vezetett egy kisebbet, a pünkösdi királynét. A kislány fehér ruhát, fején virágkoszorút viselt, a karján pedig virágszirmokkal teli kosarat vitt. A kis királynő feje fölé piros vagy piros mintás kendőt feszítettek ki baldachin módjára, vagy fátyollal borították be. Éneklés közben mozdulatlanul álltak, vagy lassan körbejárták a királynét. Az ének végeztével többnyire a következő mondóka kíséretében magasra emelték: "Ekkora legyen a kendtek kendere!" Gyakran háromszor is megismételték a felemelését.

 

A pünkösdi zöldágazás. Pünkösdkor különféle magyarázatokkal a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tűztek. Általában a gonosz, rossz szellemek elhárításával magyarázták vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezték. Zöldágként nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyakrabban bodzát tűztek ki. A Dunántúlon Szent György-napkor, az ország többi részén pünkösdkor.

A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május 1-re virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma Pünkösd volt. A május 1-jén állított fákat sokfelé Pünkösdkor bontották le. A májusfa és a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, egyben szerelmi ajándék is.

 

Országszerte szinte mindenütt kedvelték a pünkösdi bálokat. A fiatalságnak jeles ünnepe volt, mert háromnapos táncot rendeztek ilyenkor.

 

Pünkösddel kapcsolatos időjárás- és termésjóslásra is van példa. Gyimes-völgyben úgy tartották, ha ilyenkor esik, akkor jó termés várható. Baranyában, Palicson is mondják: "Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz." Az eső azonban nem kívánatos, mert a "pünkösdi eső ritkán hoz jót".

 

Néhány gazdasági szokás is kapcsolatos Pünkösddel: ilyenkor cselédvásárt tartottak; ezen a napon szedték a báránydézsmát, ekkor kapták a pásztorok az ún. pünkösdi garast. Egyes helyeken pünkösd vasárnapját megelőző este kongóztak a pásztorok.

 

A pünkösdi táplálkozással kapcsolatos néhány adat előírásos jellegre utal: pl. Kiskomáromban már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy Pünkösdkor a ház előtt, vagy az utcán fogyasszák el. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárány megevése; egyes helyeken bizonyos édestésztákat esznek, hogy sárga legyen a kender.

 

Magyar nyelvterületen nincs a Pünkösdnek boszorkányos jellege, mint a szláv néphagyományban. A keleti szlávoknál jellegzetes az ünnep kapcsolata a vízzel. A pünkösdi harmattal kapcsolatosan is élt az a hit, hogy gyógyító-, varázsereje van. Egyes Pünkösd hajnalán szedett növények gyógynövényként használatosak. Turán Pünkösdkor harmatot szedtek, amit a szembaj ellen tartottak foganatosnak. A zsebkendőbe szedett harmatot pedig a szeplő ellenszerének. Turán a falon függő szentkép elé virágokat is tesznek, például vadbodzát, ha valaki beteg, ebből főznek neki teát.

 

Általánosan is úgy tartották, hogy a pünkösdi hajnali fürdés egész évre mentesíti az embert a kelésektől. Május 1-én és Pünkösd napján a szent kutak vizében mosakodtak vagy abból ittak. Mint minden nagy ünnepen, ilyenkor is tiltották az állatok befogását és a kenyérsütést is.

 

A keresztény egyház annak emlékére tartja az ünnepet, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra: "Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszoló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek megadta nekik, hogy szóljanak." (ApCsel 2,1-11)

 

Egy XV. századból fennmaradt írásos emlék szól a pünkösdi zarándoklatról. Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A katolikus hívek Pünkösd szombatra érkeznek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonulnak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

 

A százhalombattai szerbeknél is jelentős szerepe van a Pünkösdnek (Duhovi), amit a népnyelvben Dovinak neveznek. Pünkösd vasárnapján kora reggel zöld gallyakkal díszítik a házat, majd az istentisztelet után szénakoszorúkat fonnak a templomban, és otthon az ikonra helyezik, amelyet a következő évig ott is hagynak. Azok az asszonyok, akiknek meghalt a gyermeke, Pünkösdig betartják a gyümölcsevés tilalmát. Miután vittek ki a temetőbe belőle, már fogyaszthatnak. Az ünnepnek rendkívül erős közösségi jellege is van, hiszen a távolban élők ilyenkor hazamennek ünnepelni.

 

Számos költőt is megihletett a Pünkösd. Többek között Pilinszkyt, Babitsot, Adyt, Csoóri Sándort, Illyés Gyulát. Álljon itt egy rövidke idézet Balassi Bálint a Borivóknak való című verséből. A többi költeményt megtalálják és elolvashatják a Hamvas Béla Városi Könyvtárban.

 

 

"Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járókat könnyebbítő szele,

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,

Néma fülemile torkát kiáltásra,

Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Neked virágoznak bokrok, szép violák,

Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak.

Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak."

 

 

Kovács Edina

történész

Hamvas Béla Városi Könyvtár

Városi Archívum

 

1. kép: A százhalombattai Szent László templom.

2. kép: Az óvárosi szerb templom és parókia látképe a Szent László utcáról.