1886. május 1-jén a chicagói szakszervezetek hirdettek sztrájkot a 8 órás munkaidő bevezetéséért, az akciót május 4-én a haymarketi zavargás zárta le, amikor a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét. 1889. július 14-én megalakult a II. Internacionálé, amely úgy határozott, hogy a haymarketi zavargások 4. évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek közösen vonuljanak fel a 8 órás munkaidő bevezetéséért. 1891-ben az Egyesült Államokban május 1-jét hivatalosan is a "munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították.

 

A XX. században fokozatosan vált szocialista ünneppé, elsősorban a Szovjetunióban és a volt szocialista országokban lett nemzeti ünnep. A kommunista pártok számára kötelező ünnepség volt, amelynek lényege, hogy tömegek zászlókkal vonuljanak fel, a vezetők arcképeivel és táblákra festett jelszavakkal. Ezzel párhuzamosan az eredetileg a munkások ünnepének hívott napot a munka ünnepévé változtatták a szocialista blokkban. Ma már a legtöbb embernek annyit jelent a május 1-je, hogy ez a késő tavasz-kora nyár első szabadnapja, a strandszezon kezdete. 

 

A néphagyományban a május a szerelem, a házasságkötések, lakodalmak kedves ideje, különösen szerencsésnek tartott a májusi menyegző és a májusban született gyermek. A május 1-je a magyar népi kalendáriumban jeles nap, a tavasz teljes hatalmába kerülő lépésének öröme. Az 1930-as években még eleven szokás szerint a legények sokfelé estétől az erdőben töltötték az éjszakát. Hajnal felé hazaindultak májusfát állítani. Délelőtt, a templom után leánysétát tartottak, délután táncos batyusmajálist rendeztek: ezen a napon választották a pünkösdi királyt is. Amelyik lánynak már volt udvarlója, kapott májusfát. Kapósabb lányok udvarában több fát is állítottak. A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. A leggyakrabban nyárfát használtak, hiszen a magas, sudár fák voltak erre alkalmasak. A fákra színes papírszalagokat és ételt, italt akasztottak, ezután szerenádot adtak, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. Ezek a kellékek a nőt, a termékenységet, a bőséget jelképezték. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély és táncmulatság kísérte. A májusfára felmászni és onnan a bort, vagy a felkötött kalácsot lelopni, csak az igazán kemény legény volt képes. A másjusfát több helyen kitáncolták, bizonyítva ezzel a férfiúi virtust, s biztosítva ezzel maguknak némi előjogot az aznap esti kocsmai ivászaton.

 

A katolikus egyházban a május a Szűzanya hónapja, hiszen őt tartják minden megújulás és szépség forrásának. Bármilyen meglepő, május 1-je egyházi ünnep is egyben: Munkás Szent József, a munkások és a munka védőszentje tiszteletére. A katolikusok ezen a napon Jézus nevelőapjára, az ácsra emlékeznek, az ünnepet 1955. május 1-én rendelte el XII. Pius pápa.  

 

Az alábbiakban érdekességként vegyük sorra, hogy milyen események történtek még e napon magyar vonatkozásban:

 

1463. május 1:  Mátyás király Budán házasságot kötött Podjebrád Katalin cseh királyi hercegnővel.

1871. május 1: Kiadták az első magyar bélyeget. A kőnyomatos eljárással nyomott darabokat Umrein János tervezte, és Ferenc József arcképe állt rajta. Az első sorozat nyomdahibás lett, ezért meg kellett ismételni.

1881. május 1: Üzembe helyezték a főváros első telefonközpontját.

1896. május 1: Megnyitotta kapuit a Vígszínház. Jókai Mór: A Barangók című színművével léptek először színpadra.

1951. május 1: Münchenben megkezdte adását a Szabad Európa Rádió.

1957. május 1: Hivatalosan megkezdte működését a Magyar Televízió.

2004. május 1: Magyarország az Európai Unió tagja lett.

 

Kovács Edina történész, Hamvas Béla Városi Könyvtár, Városi Archívum